25 év után újra megjelent Rubin Szilárd szemérmes profizmussal megírt kisregénye, a Római egyes. Irodalmi szenzációról van szó, és ebben az esetben nemcsak maga a szöveg érdekes, hanem a szerző körül kibontakozott diskurzus.

Van-e felelősége az irodalmi orákulumoknak abban, hogy az 1927-ben született, még élő, az egykori Újhold köréhez tartozott Rubin Szilárdot magára hagyták poétikai és prózai törekvéseiben, értsd: 1985 óta nem jelent meg kötete, és azelőtt sem tartották különösebben jónak Rubin főművét, a Csirkejátékot.
Van felelőségük, az ő szégyenük, és bizonyára valahol a miénk is, olvasóké. 

Döbbenetes nagy csend volt akkor is, amikor 2004-ben a Magvető újra kiadta a Csirkejátékot - elmaradt az újrafelfedezés megkönnyebülést hozó katarzisa. Hány, de hány jónevű írónak ajánlotta e sorok írója ? igaz csak 2004-es kiadást olvasva ? a könyvet, hogy itt van egy remekmű, Ottlik Iskola a határon című regénye mellett a háború utáni magyar irodalom talán legfontosabb prózaszövege, Pilinszky is a legjobb prózaírók között tartotta számon, tessék. Miután elolvasták, csak legyintettek: jó könyv, de semmi különös. 

Mert nincs benne semmi radikális, ráadásul érzelgős is... Aztán szivárogni kezdtek a hírek Rubin német sikereiről, és szép lassan azok is meghajoltak előtte, akik a prózától radikális nagyszabást várnak. Esterházy Péter és Földényi F. László is ?felfedezte? magának a Csirkejátékot, de az ún. szakma azonban továbbra is negligálta.

Rubin talán magáról ír, amikor a Római egyesben szóba hoz bizonyos méltánytalanságot...
?? ahol erről a fiúról elfeledkeznek, ahol nem törődnek vele, hogy él, ott hiába osztanak ki évente tíz Kossuth-díjat és hiába jelenik meg havonta száz irodalmi folyóirat, ott a szellemi élet megszűnt.? 

Az 1985-ben megjelent Római egyes nagyszabású, radikális mű, melyben a történetmondás alakzatai, a váratlanul bevillanó emlékképek megidézése is izgalmas, sőt a könyv politikai bátorsága is jelentős. A szerző értekezik a csallóközi magyarság deportálásáról, arról, hogy milyen vagonokba zsúfolták 
be a csecsemőket, szóba hozza Csallóköz visszatérését, azaz a Felvidék 1938-as hazatérését, és azt hogy a Karlovy Varyban megrendezett filmfesztiválon a titkosrendőrség mindenkit lehallgatott.

Említést tesz a Brassó melletti Botfaluról, mely a régi Magyarország leghidegebb települése volt, de folyamatos utalgat az elszakított nemzetrészek különböző területeire, Bánátra, Erdélyre, és a már említett Felvidékre is.
És íme, a könyv talán legkeményebb mondata: ?Isten ments, ez szocialista ország? Itt nyáron van tél, és télen van nyár?? Rubin kisregénye mindezek ellenére nem egy konzervatív író jajkiáltása a Kárpátok bérceiről, a Római egyes nagyon is modern mű, olvashatunk benne Jean-Paul Belmondóról, Monica Vittiről, Jane Fondáról, de a könyvet a nosztalgikus képzelgések mellett úgymond belengi az erotika is (?Tartsd vissza, amíg csak bírod!?).

A Római egyes ahhoz képest, hogy 130 oldalas kisregény, bejárja úgymond a Kárpát-medencét, eljut Karlovy Varyba is, de a földrajzi csomópontja mégis a dél-dunántúli kisváros, Mohács, mint ahogy Rubin Szilárd szinte művében e miliő adja a díszletezést. A könyv mozaikszerű felvillanásaiból azonban nem áll össze társadalmi tabló, persze, a kisregény valójában egy bizarr szerelmi történet nosztalgikus futamaira épül. 

Ahogy a Csirkejátékban, úgy itt is a pusztító, mindent felemésztő szerelem áll a középpontban, illetve az Alain- Fourniert és Proustot is megidéző finom nosztalgikus elmékrajzolat. Rubin titka a gyerekkori élményanyag poétikus feltárásán és a politikai merészségén az, hogy könnyedén applikál könyvébe populáris elemeket is ? talán ez sem véletlen, a szerző egy időben a Rakéta regényújságnál is dolgozott. 

A monologikus, mégis a nyelvi sokféleség különböző regisztereit bejáró Római egyes a Csirkejáték ikerkönyve, annak ellenére, hogy Rubin szélesebb horizonton futtatja végig a cselekményt, és tágítja ki az Üvöltő szelekből is megismert fojtogató világot. Végül elvezet minket egy idilli tájra, mely túl van a gyerekkor idilljén. Mert ezt az idillt is lehetett fokozni. Piroska egy fényképet néz a falon.
A fotón a paraguayi jezsuita állam barokk templomromja látható, melyet elnyelt
a dzsungel.

Kiadvány:
Rubin Szilárd
Római egyes
Magvető Kiadó, 2010

Forrás:
kulturpart.hu
2010.03.25.