A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba. A kötet tagolása is hozzájárul mind a térélmény, mind pedig a regény-szerkezet megképződéséhez. A négy fejezetre osztott versciklusok tematikája változik, ahogy haladunk a könyv vége felé, pereg az idő a város felett. Az első fejezet központi eleme a régmúlt. Olykor kísértetek jelennek meg a századforduló környékéről, balladai homályt, alkonyi fényeket és szürkeséget hoznak magukkal. Ebben a fátylas hangulatban terek, szituációk bontakoznak ki.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balázs Júlia, Litera.hu, 2020. március 6.