A könyvfesztiválra jelent meg Gressai Ferdinánd Csupasz oltalom című versenykönyve, melyet így pozicionál a Magvető: "minden idők egyik legfiatalabb költőjének verseskönyve".

Nem zavar, hogy a „legfiatalabbnak” neveznek, miközben a magyar irodalomban egyáltalán nem volt ritka, hogy húsz év alatt kezdjen valaki karriert….
Véleményem szerint engem „minden idők legfiatalabb költőjének” nevezni csupán a média eszköze arra, hogy feltűnést keltsen. Legelőször a Magvető honlapján lehetett olvasni, hogy „minden idők egyik (!) legfiatalabb elsőkötetes szerzője (!) a Magvetőnél”. Tehát nem a világ legfiatalabb költője, hanem egy szokatlanul fiatal elsőkötetes. Ennyi.

Miért nem akartad a hagyományos utat bejárni…, azaz hogy folyóiratokban publikálsz, és majd idővel, ha már felfigyelt rád egy-egy „nagy öreg”, utána előállsz egy kötettervvel...
Nem nem akartam, csak nem jutott eszembe. Megcsináltam (megírtam, megrajzoltam) a Csupasz oltalmat, amiről azt gondoltam, hogy jó indítás lenne. Viszont ez a könyv annyira egyben van, hogy nem is fordult meg a fejemben, hogy folyóiratoknak küldjem el, én ehhez egy kiadót szerettem volna találni. Összeírtam egy jó párat, ami kortárs irodalommal (is) foglalkozik, és először elküldtem a Magvetőnek. Addig nem is akartam máshová eljuttatni, míg ők nem válaszoltak.

Azt mondod, hogy a verseidet nem nevezed verseknek… Akkor minek nevezed őket?
Örülök ennek a kérdésnek, mert így végre elmondhatom, hogy nem a verseimet nem nevezem verseknek, hanem a Csupasz oltalom rövid egységeit. Bár nevezhetjük őket versnek, egyet értek, inkább líra, mint próza, bár elég prózai. Én azt mondom, hogy ezeket nem versnek írtam, hanem szövegrészletnek, és nem gondolkoztam azon, hogy mi legyen. A verseskötet megnevezés is csak azért furcsa számomra, mert ez a könyv egy történetet mesél el. Írtam és írok verseket is, amiket tényleg versnek írok, és versnek nevezek.

Megjelent az első könyved a Magvetőnél. Meglepődnél, ha visszaadnának a lapok szerkesztői? Ugyanis a legjobb szerzők is kaptak/kapnak vissza… szóval, megtanulták ezt kezelni. Te viszont még nem…
Természetesen nem lepődnék meg, hiszen egy versnek önmagában kell megállnia a lábán. A Csupasz oltalom ugye egy egységet képez, így nem is igazán mondhatta volna a Kiadó, hogy hagyjuk ki ezt, meg azt a részt belőle, mert akkor hiányos lenne a cselekmény (már a szerkezet sem engedné meg ezt a módosítást, mert mind a hét ciklusban tizenegy egység található). Ha ez egy klasszikus értelemben vett verseskötet lenne, akkor adott volna lehetőséget erre. Így ha egy-egy lap visszautasítja az önálló verseimet, valószínűleg nem fogok megsértődni.

Kiket olvastál, kik az azok a költők, akik hatottak a lírádra?
Olyan sok művész hatott rám (nem csak a költőkre gondolok, hanem az összes művészre, aki olyat hozott létre, ami nekem tetszik), hogy ha elkezdeném őket felsorolni, egészen biztos, hogy több mint a feléről megfeledkeznék, és ez velük szemben nem lenne igazságos. De ha kimondottan a lírára kíváncsi, elmondhatom, hogy az elmúlt hónapokban folyamatosan olvasom Pilinszky János összegyűjtött verseit, és oda vagyok értük. Bár nem választom külön magamban a képzőművészetet, a zenét, és az irodalmat, így ha valaki hat rám, bizonyára mind a háromra hat.

Egy tizenéves számára a saját könyv, nagy kiadónál maga a csoda. Változott-e valamit az életed, amióta verseskönyved van?
Interjúkat kell adni, megtalálom magam az interneten, gratulálnak az ismerősök és ott lesz a könyvem a könyvesboltokban (még nem találkoztam vele, ma írt egy smst egy barátom, hogy látta), ezeket leszámítva nem sokat. Ugyanúgy igazolatlan órát kapok, ha elkések. Meg persze ez egy hatalmas elismerés, és mivel én az életemet a művészetnek szeretném szentelni, visszaigazolás, hogy talán van értelme: nem olyan rossz az, amit csinálok.

Salgótarjánban élsz. Van-e olyan író, esetleg költő, akivel kapcsolatban vagy, aki úgymond segít a pályádon?
Sajnos nincs. Van egy újságíró, Csongrády Béla, akinek a szüleim odaadták a kamasz koromban írt krimimet, hogy lektorálja, és volt vele egy beszélgetésem arról a regényről. Az persze egy ifjúkori zsenge volt (látja, még ilyen fiatalon is lehet az embernek ifjúkori zsengéje). Frissen született verseket ritkán az öcsémnek, de leggyakrabban senkinek nem szoktam megmutatni. Olyan író, vagy költő, aki folyamatosan egyengeti a pályámat, nincs.

Foglalkoztat a képzőművészet és a zene is. Előfordulhat, hogy a karriered a grafika irányába megy tovább, vagy a könyv úgymond eldöntötte az irányt?
Én szeretnék zenélni is, írni is, rajzolni, festeni is. A fényképezés is érdekel. Akár filmhez, vagy kisfilmhez is vannak ötleteim. Szeretném, ha a leendő művészetemnek nem lennének műfaji korlátai. Továbbtanulni biztosan a Képzőművészeti Egyetemen szeretnék, az intermedia szakon, és jelenleg is képgrafikát tanulok a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskolában.

A neved eredeti név, vagy afféle művésznév?
Így neveztek el a szüleim. Amiért kimondottan hálás vagyok nekik, mert kedvemre való név. Az öcsémet Mánuelnek hívják: szoktak ránk furcsán nézni, mikor bemutatkozunk.

Gitározol is… akkor gondolom, zenekarod is volt. Milyen zenei világ áll hozzád közel?
Nagyon szeretem a magyar alternatív zenekarokat, a rock and rollt, az instrumentális, kísérletező formációkat, a zúzósabb metal bandákat, az egyedi drum and bass, vagy elektronikus zenéket. Nem igazán ismerem a műfaji megnevezéseket. Mondhatjuk, hogy mindenféle stílusban megtalálom azt az együttest, vagy embert, aki olyan zenét játszik, ami nekem tetszik.