Molnár Gál Péter nem véletlenül vált MGP-vé, nem véletlenül rövidült a neve – angolosan kiejtendő – márkavédjeggyé: a magyar színháztörténet megkerülhetetlen alakja volt, aki színházi szakértőként végigírta a huszadik század második felét, és hivatkozási alappá vált. Elérte, hogy a közvélekedés máig őt tartsa a legjobb magyar színikritikusnak, akinek biztosan minden színikritikáról szóló formális és informális beszélgetésen elhangzik a neve, még azzal együtt is, hogy egyúttal mindig mindenki megjegyzi róla, munkássága során mindvégig elfogult volt, és a szakmai megítélését rendszeresen befolyásolta a személyes hozzáállása valamely művészhez (azaz híján volt annak az alapvető, első és legfontosabb tulajdonságnak, ami a hitelességhez szükséges). Csakhogy stílusa másokéval összetéveszthetetlen, tudása megkérdőjelezhetetlen, színház iránti szenvedélye elvitathatatlan volt.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kovács Bálint, Index.hu, 2020. május 22.