Minden idők legfiatalabb elsőkötetes magyar költőjét mutatja be a Magvető Kiadó az idei könyvfesztiválon. Gressai Ferdinándról eddig nem sokat lehetett tudni, nem publikált sehol, rögtön, Csupasz oltalom című kötetével jelentkezett. A könyvbemutató előtt a szerzővel beszélgettünk.
Mennyi idő alatt készült el ez a kötet és mennyit kellett várnod a megjelenésére?
Tavaly nyáron küldtem el a Magvetőnek a kéziratot és elég gyorsan kiderült, hogy ki szeretnék adni. Eredetileg úgy volt, hogy majd kora nyáron, a Könyvhétre fog megjelenni, de aztán végül már most, a Könvfesztiválra kijött.
Tavaly nyáron küldtem el a Magvetőnek a kéziratot és elég gyorsan kiderült, hogy ki szeretnék adni. Eredetileg úgy volt, hogy majd kora nyáron, a Könyvhétre fog megjelenni, de aztán végül már most, a Könvfesztiválra kijött.
fotók: Valuska Gábor
Nagyon nagy az érdeklődés körülötted, ami érthető is, hiszen "minden idők legfiatalabb elsőkötetes szerzőjeként" hirdet téged a Magvető. Azzal együtt meglepő ez a figyelem, hogy nem szoktak ennyire érdeklődni egy fiatal, induló költő iránt. A legtöbben azt a kérdést teszik fel, miért ad ki a Magvető egy teljesen ismeretlen szerzőt, ráadásul költőt, amikor manapság verseskötetet megjelentetni kész ráfizetés.
Amikor úgy éreztem, hogy készen a van a könyv, s nem tudok már csiszolni a szövegeken, megcsináltam melléjük az illusztrációkat és kinyomtattam egy kis füzetbe. Egy kis modellt csináltam, hogy én milyennek képzelném el, ha ez nyomtatásban megjelenne. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam az elkészült kötetet, mert pontosan olyan lett, mint az az én eredeti terveimben volt. A Magvető volt az első kiadó, amelyiknek elküldtem, mert egyrészt ők voltak a legszimpatikusabbak, másrészt ők szerintem a legfontosabb kortárs magyar kiadó. Természetesen szerencsém is volt, aztán meg ez a szokásos verseknél kicsit színesebb szöveg, van egy saját formája, az sem elhanyagolható, hogy vannak mellette illusztrációk. Ha a forma megnyerő, jobban felfigyelnek rá, és, persze, a tartalom is tetszett a kiadónak. Tudatosan építettem fel a kötetet, amely hét fejezetre tagolódik, és mindegyik fejezetben tizenegy szövegrészlet található. Nem nevezem ezeket verseknek, nem azoknak írtam őket, bár lehet, hogy néhol összecseng a sorvég, de ez nem volt célom.
Mióta írsz?
Már egész kisiskolás korom óta írok verseket, mellette rajzolok és zenélek is. A rövidebb versek után tizenhét éves koromban két hónap alatt írtam meg ennek a kötetnek az alapszövegeit, de ez akkor még sokkal durvább szöveg volt, alig lehetett kibogozni, hogy miről is szól, mit is akarok bennük elmondani, aztán egy évre rá elkezdtem kipofozni őket.
Hogyan volt ehhez merszed? Úgy értem, ennyi idősen nem sok szerző van, aki azt gondolná, hogy van annyi kész verse, amennyi kiad egy egész kötetet.
Biztos, hogy van több olyan része, amire más szemmel fogok nézni később, amit majd talán bánni fogok, hogy benne maradt a kötetben, de valahol mindent el kell kezdeni. Előttem van még egy egész élet, hogy egyre jobb dolgokat írjak. Tudom, hogy furcsa mindenkinek a feltűnésem az irodalmi életben, mert korábban sosem publikáltam, de igazából eszembe se jutott ez a lehetőség. Most már szeretnék folyóiratokban is publikálni.
A művészi véna, a rajztehetség valamennyire családi adottságod is, hiszen nagyapád festő.
Igen, a képi világom a véremből is adódik, bár apukám révén a család egyik ága műszaki beállítottságú. A másik, anyukám ága pedig a művészetet hozza, bennem találkozik a kettő, mert mindkét életszemlélet jellemző rám. Sokszor csodálkoznak, hogyhogy ennyire kiegyensúlyozott, szerető családom van, hiszen a verseimből nem ez rajzolódik ki. A magánéletben én amúgy meglehetősen vidám vagyok.
A versek, vagy ahogy te mondod, szövegrészletek melletti rajzaid néha sokkal kiforrottabbnak tűnnek. Mit gondolsz, el fog-e majd különülni később a versírás és a rajzolás?
Nem szeretnék ilyen elválasztást tenni, engem mindhárom kifejezési mód érdekel, mindegyiket csinálom is, aztán majd a kritikusok eldöntik, hogy melyikben tetszem jobban nekik. Az írás és rajzolás mellett zenélek is. Gitározom, dobolok és újra elkezdtem zongorázni is. Írtam már több számot is szöveggel, lehet, hogy majd azokkal is kezdek valamit. Jelenleg egy kétéves művészeti szakiskolában tanulok grafika szakon, szeretnék majd bejutni a képzőre, azon belül is az intermédia szak érdekel, szóval nemcsak az irodalom foglalkoztat.
Mik azok a témák, amik az írásban foglalkoztatnak?
A társadalmon kívül élő emberek, a hajléktalanok, a bolondok érdekelnek. Akik nem illeszkednek be a rendszerbe, és a saját szabályaik szerint élnek. Az a szöveg, amin most dolgozom, például egy hajléktalanról szól.
És mennyire vagy te magad benne ezekben a szövegekben? Esetleg gondoltál már arra, hogy ne csak szerepverseket írj?
Nem. Szeretném magam külön érezni ezektől a szerepektől, semmiképp sem szeretnék életrajzi jellegű írásokat kiadni a kezemből, csak olyat, ami nem rám vonatkozik. Szeretném, azaz megpróbálom különválasztani a magánéletet és a művészetet.
Amikor úgy éreztem, hogy készen a van a könyv, s nem tudok már csiszolni a szövegeken, megcsináltam melléjük az illusztrációkat és kinyomtattam egy kis füzetbe. Egy kis modellt csináltam, hogy én milyennek képzelném el, ha ez nyomtatásban megjelenne. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam az elkészült kötetet, mert pontosan olyan lett, mint az az én eredeti terveimben volt. A Magvető volt az első kiadó, amelyiknek elküldtem, mert egyrészt ők voltak a legszimpatikusabbak, másrészt ők szerintem a legfontosabb kortárs magyar kiadó. Természetesen szerencsém is volt, aztán meg ez a szokásos verseknél kicsit színesebb szöveg, van egy saját formája, az sem elhanyagolható, hogy vannak mellette illusztrációk. Ha a forma megnyerő, jobban felfigyelnek rá, és, persze, a tartalom is tetszett a kiadónak. Tudatosan építettem fel a kötetet, amely hét fejezetre tagolódik, és mindegyik fejezetben tizenegy szövegrészlet található. Nem nevezem ezeket verseknek, nem azoknak írtam őket, bár lehet, hogy néhol összecseng a sorvég, de ez nem volt célom.
Mióta írsz?
Már egész kisiskolás korom óta írok verseket, mellette rajzolok és zenélek is. A rövidebb versek után tizenhét éves koromban két hónap alatt írtam meg ennek a kötetnek az alapszövegeit, de ez akkor még sokkal durvább szöveg volt, alig lehetett kibogozni, hogy miről is szól, mit is akarok bennük elmondani, aztán egy évre rá elkezdtem kipofozni őket.
Hogyan volt ehhez merszed? Úgy értem, ennyi idősen nem sok szerző van, aki azt gondolná, hogy van annyi kész verse, amennyi kiad egy egész kötetet.
Biztos, hogy van több olyan része, amire más szemmel fogok nézni később, amit majd talán bánni fogok, hogy benne maradt a kötetben, de valahol mindent el kell kezdeni. Előttem van még egy egész élet, hogy egyre jobb dolgokat írjak. Tudom, hogy furcsa mindenkinek a feltűnésem az irodalmi életben, mert korábban sosem publikáltam, de igazából eszembe se jutott ez a lehetőség. Most már szeretnék folyóiratokban is publikálni.
A művészi véna, a rajztehetség valamennyire családi adottságod is, hiszen nagyapád festő.
Igen, a képi világom a véremből is adódik, bár apukám révén a család egyik ága műszaki beállítottságú. A másik, anyukám ága pedig a művészetet hozza, bennem találkozik a kettő, mert mindkét életszemlélet jellemző rám. Sokszor csodálkoznak, hogyhogy ennyire kiegyensúlyozott, szerető családom van, hiszen a verseimből nem ez rajzolódik ki. A magánéletben én amúgy meglehetősen vidám vagyok.
A versek, vagy ahogy te mondod, szövegrészletek melletti rajzaid néha sokkal kiforrottabbnak tűnnek. Mit gondolsz, el fog-e majd különülni később a versírás és a rajzolás?
Nem szeretnék ilyen elválasztást tenni, engem mindhárom kifejezési mód érdekel, mindegyiket csinálom is, aztán majd a kritikusok eldöntik, hogy melyikben tetszem jobban nekik. Az írás és rajzolás mellett zenélek is. Gitározom, dobolok és újra elkezdtem zongorázni is. Írtam már több számot is szöveggel, lehet, hogy majd azokkal is kezdek valamit. Jelenleg egy kétéves művészeti szakiskolában tanulok grafika szakon, szeretnék majd bejutni a képzőre, azon belül is az intermédia szak érdekel, szóval nemcsak az irodalom foglalkoztat.
Mik azok a témák, amik az írásban foglalkoztatnak?
A társadalmon kívül élő emberek, a hajléktalanok, a bolondok érdekelnek. Akik nem illeszkednek be a rendszerbe, és a saját szabályaik szerint élnek. Az a szöveg, amin most dolgozom, például egy hajléktalanról szól.
És mennyire vagy te magad benne ezekben a szövegekben? Esetleg gondoltál már arra, hogy ne csak szerepverseket írj?
Nem. Szeretném magam külön érezni ezektől a szerepektől, semmiképp sem szeretnék életrajzi jellegű írásokat kiadni a kezemből, csak olyat, ami nem rám vonatkozik. Szeretném, azaz megpróbálom különválasztani a magánéletet és a művészetet.
Gressai Ferdinánd
Csupasz oltalom
Magvető Kiadó, 2010
Forrás:
litera.hu
Szekeres Dóra
2010.04. 10.
