„Ami az íróvá válást illeti, az mint a köteten végighúzódó jelentős témakör, remek táptalajt szolgáltat a metairodalmi játékoknak. Nehéz például nem a Harcomra vonatkoztatni a báty, Yngve azon kijelentését, miszerint „nem létezik olyan, hogy »a könyv maga«”, ahogy az is erős utalás a hatkötetes projektre, amikor egy ponton az elbeszélő arról tudósít, mennyire folyékonyan írja a leveleket, amelyek a személyes élményeiről és a gondolatairól szólnak, de irodalmi prózába nem képes átültetni „ezt az attitűdöt, ezt az áramlást”.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vajna Ádám, Élet és Irodalom, 2020. szeptember 04.