„Ha az ember csak magáról ír, az önmagában még nem irodalom. Ehhez az kell, hogy el tudjam emelni a szöveget a saját életemtől. Tehát mindig kell egy ilyen kettős tudatállapot, hogy magamról is írok, meg nem is magamról írok, illetve hogy többről akarok írni, mint ami én vagyok, valami olyanról, amihez más is tud kapcsolódni. A könyvben E/3-ban írok Leliről, de vannak E/1-es részek is, illetve azt is elárulom, hogy Leli sok mindent nem tud a családjáról, ezért kitalálja. Gyakorlatilag én írok Leliről, aki ír egy könyvet, ami a tulajdonképpeni regény. Van benne egy csomó játék, hogy akkor most ki ír kicsodát, elsőre bonyolultnak tűnhet, de az olvasók eddig azt jelezték, hogy ez nem okozott nekik fennforgást. ”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Dívány.hu, 2020. október 20.