 Három magyar Jeruzsálemben
(kiadvány: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben)
 A XVII. Budapesti Könyvfesztivál egyik legnagyobb várakozással övezett eseménye végül is a legsikeresebb(ek egyike) lett. Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben Marianna D. Birnbaum interjúkötetének bemutatója. A Millenáris Osztovits termében már jó negyedórával a kezdés előtt is többen vannak, mint amennyien beférnek. Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója elégedett mosollyal ül a földön, térdét átkulcsolva, beletörődve, hogy a Litera fotósa ilyen pózban fényképezi le. (Ezt azért kellett valamelyest érzékletesen elmesélni, mert a kép nem sikerült, sajnos.) Gombostűs zsúfoltság, felfokozott érdeklődés, minden élcre nyitott, hálás rajongás – akár egy Madonna koncerten. Na jó, Leonard Cohen.  Fotó: Valuska Gábor A három címszereplő közül ketten vannak jelen, Konrád György – ez még az Eyjafjöll vulkán légi bojkottjának hete – Hollandiában rekedt, nem tudott hazajönni a Fesztiválra. A moderátor szerepét Sárközy Bence, a Magvető főszerkesztője alakítja, az asztal két szélén a két író, Esterházy Péter és Spiró György, középen Marianna Birnbaum (négyen beszélgetnek, de ő középen ül, igen). A kedélyes hangulat már a verbalitás előtt tapintható, érezhetően ugrásra kész minden résztvevő a tréfálkozásra, úgy kell őket olykor csitítgatnia Mariannának. S minthogy ez egy interjúkötet – a tavalyi jeruzsálemi könyvfesztivál után beszélgetett (külön-külön) a három magyar íróval Marianna Birnbaum –, Sárközy Bence mindjárt az elején felmentést kér a hagyományos-szokásos kérdések megfogalmazása alól, hagyja inkább (helyesen) jeruzsálemi élményeiről mesélni Esterházyt és Spirót, s átengedi (helyesen) a beszélgetés terelgetését a lenyűgöző személyiségű Birnbaum asszonynak. Ezért összefüggő tudósítás helyett (aminek volna eleje, közepe, vége, mintegy: íve) részletezünk inkább, szemelvényezünk. Marianna Birnbaum: Arra voltam igazán kíváncsi, hogy amikor Jeruzsálembe érkezik három író ugyanabból az országból, mi az, amit másképpen látnak. Hiszen az író ilyenkor is hoz magával mindent, és megteremti a csak rá, a saját szuverén egyéniségére jellemző új környezetet az idegen városban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a „környezetteremtés” maga a művészet. Ez foglalkoztatott, milyen művészetet hoz létre három különböző író a hasonló jeruzsálemi élményeikből.  Spiró György: Amikor írtam a Fogságot meg A jövevényt, még nem is reméltem, hogy valaha eljuthatok Jeruzsálembe. Ezt nagy szerencsémnek tartom, mert a mai „modern” Jeruzsálem képe bizonyára rávetült volna a kétezer évvel ezelőttire is, a 19. századbelire is. Úgyhogy, már megvolt ez a két regényem, mire eljutottam Jeruzsálembe, s meglepett, hogy minden ott van, ahova írtam. Esterházy Péter: Már nagyon régóta járt a fejemben, egyszer el kell mennem Jeruzsálembe. Azt gondoltam, hogy európaiként vagy keresztényként vagy katolikusként kötelességem ez. Nem valóságos kötelesség persze, csak mivel olyan sok helyre utazom a világban anélkül, hogy nagyon szeretnék (szaladgálok a könyveim után időnként, felelősségérzetet mímelve), kapóra jött a meghívás a jeruzsálemi könyvfesztiválra. Ez a könyvvásár maga még nem hozott volna lázba, de minthogy pont Jeruzsálemben van a jeruzsálemi könyvfesztivál, hát szívesen mentem. És aztán ott, a városban nem is láttam mást, mint a bibliai tájat. Valószínűleg részben azért, mert azt akartam látni. Különös módon egy kis szöveg is keveredett bele, mégpedig a Mészöly Miklós Saulusa. A színeknek van egy fajta sápadtságuk ott, amit én abból a könyvből ismerek jól, és erre ismertem rá. Meg a porra, ami befed mindent. S még egy érdekességet tapasztaltam. Velencén kívül ez az egyetlen város, ahol a turisták nyüzsgése nem azt váltja ki belőlem, hogy ott hagyni volna inkább kedvem. Amikor Betlehemben folyamatosan kerülgetni kellett egy… hát én agresszívnak mondanám, de lehet, hogy csak vallásosak voltak (nagy derültség)… lengyel csoportot (még nagyobb derültség), az sem volt zavaró.  Spiró György: Másodszor voltam Jeruzsálemben tavaly, és most először rosszul lettem. Jött értem egy mentőautó, már ott kaptam mindenféle kezelést meg oxigénmaszkot – isteni volt. Beszirénáztak velem egy kórházba, mint a Vészhelyzetben, fölvettek valami anamnézist angolul, s egyszer csak feltűnt, hogy nem héberül beszélnek körülöttem az orvosok és a nővérek, hanem oroszul. Kiderült, hogy ebben a kórházban mindenki orosz. A következő orvossal, egy harminc körüli sebésszel már oroszul beszélgettem én is – mindjárt más volt a hangulat körülöttem. Aztán áttoltak a röntgenbe, tudtam volna a saját lábamon menni, de az volt a mániájuk, hogy tologatnak, jött egy kedves bárisnya, kérdezte angolul, hogy mi van, rögtön oroszul válaszoltam, de erre ő héberre váltott. Mondom, ezt nem értem. Milyen nyelven tud, kérdezte. Elkezdtem sorolni neki, mire rám néz: mi maga, tolmács. Hát, majdnem, válaszoltam. Honnan jött? Budapestről. Erre mondott egy olyan mondatot, amit nem lehet lefordítani, oroszul így szól: „Sto vi szigyítye tam?” Mit keres maga ott, körülbelül. Elkezdtem neki magyarázni, hogy író vagyok, magyar az anyanyelvem… Áhh – legyintett erre egy nagyot. És én pontosan értem őt, tudom, mit érez, mire gondol, mi ez a mentalitás, miközben tudom, hogy ő nem értheti az enyémet. Erről beszélgetek ebben a kötetben Mariannával: óriási különbség orosz zsidónak lenni vagy magyar zsidónak lenni. És ezt nem szokták tudni. Marianna Birnbaum: A magyar zsidó identitás, a kettős kötődés kérdése, mindig is problematikus volt, ma különösen az. Hármójuk közül például Konrád György magyar zsidó írónak tartja magát. Spiró György azt mondja, ő magyar író, aki mellesleg zsidó, főleg azért, mert annak mondják. Esterházy meg nem tud, szegény, zsidó író lenni, hát mit csináljunk… Zajos siker, alkalmi könyvvásárlás, türelmes sorban állás dedikációkért a Könyvfesztivál legszebb napján, szombaton.Kiadvány: Marianna D. Birnbaum Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben Magvető Kiadó, 2010 Forrás: litera.hu Zelki János 2010. 05.01. 2010-05-27 15:27:33
|
 |
|
