„Az Ősz nemcsak az időről és a benne levőkről szóló regény, hanem a művészetről is. Fontos témájává emeli egy alkotó sorsát és felforgató erejű műveit, idézetek révén adva újra hangot a művészettörténet során hol elfeledett, hol újra felfedezett Botynak (érdemes rákeresni a munkáira). Ugyanakkor az említett alkotások (kezdve Boty festményeitől egészen az Elisabeth által olvasott Szép új világig, vagy Joyce, Shakespeare, Dickens írásaiig stb.) révén párhuzamok teremtődnek az aktuális jelen és a művek (re)prezentálta, egyszerre időbe ágyazott és időtlen problémák között. A nosztalgia tehát becsapós, a múlt és a művészet nem mindig vigasz: mindig voltak és vannak legrosszabb idők.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Codău Annamária, Könyvterasz, 2020. november 23.