"Az attól függ, mennyire elsők lennének azok a szövegek. Ha a legeslegelsők, akkor nem egészen hatéves lennék. De ha azokkal toppannék be, amelyek már megjelentek kötetben, akkor nemigen tudnék mit mondani magamnak: nem azért, mert azok a versek olyan tökéletesek, hanem mert a versek változása belső változásokat tükröz, és azt hiába is mondanánk bárkinek, hogy: >>Légy érettebb!<< Az ilyesmit nem lehet megelőlegezni. És hogy milyen érzés? Néha kicsit olyan, mintha egy másik ember írta volna őket."

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz, 2020. november 30.