„Áttetsző, mert kiüresedett viszonyok. De a szókapcsolat magában hordozza az álmok szürrealitását is, ahol A és B elem között konkrét, mégsem kézzelfogható kapcsolat képződik – Krusovszkynál gyakran az ilyen köztes minőségekre kerül a fókusz. A szövegek kisebbik részében a valóság épp elég groteszknek bizonyul ahhoz, hogy vers legyen belőle, legalábbis nem jelenik meg olyan elbizonytalanító motívum, közbevetés, amely megakadályozná, hogy a cselekményt realisztikusságában vizualizáljuk – ilyen például a Pompa vagy a Pügmalión című. Előbbiben egy hajléktalan pénzérméket szedeget egy reneszánsz főtér szökőkútjából, a másikban a beszélő figyelmét a sírköves udvarában álló világi témájú szobrok ragadják meg – „aztán rám szóltál, / mi nem ezért jöttünk.” Két-két különböző töltetű világ vetül egymásra, ami hatásos és könnyen dekódolható konfliktust teremt.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Purosz Leonidasz, Tiszatájonline.hu, 2021. február 3.