„Mikor volt az utolsó alkalom, amikor megállt egy pillanatra, és türelmesen nézte az égen szálló fecskét, a járkáló barázdabillegetőt és az éneklő sárgarigót? Talán ennek az érzésnek a hiánya, ez a nyugodtság, jó értelemben vett lassúság az, amire Szálinger Balázs Al-dunai álom című útinaplója rávilágít. A szerző a Vaskapu-szoros környékét járta körbe 2018 tavaszán feleségével és születendő fiukkal egy hónapon át. Minden fejezet egy nap eseményeit mutatja be, így összesen harmincegy kisebb részre osztható a könyv. A címben is megjelenő álom szó tökéletesen jellemzi az utazást. Álomszerű harmincegy napot a világ háta mögött tölteni, csak hallgatni, és figyelni a világot. Szálinger első prózai kötetétől nem regényre vagy eseménydús kalandokra számíthatunk, sokkal inkább egy naplóegyvelegre, ami megszólíthatja az olvasót emberhez közeli tapasztalatival és sokszínűségével.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható » 

Forrás: Mohácsi Orsolya Anna, Élet és Irodalom, 2021. február 26.