Anna Gavalda új könyve, a Kis kiruccanás csordultig tele van testvéri szeretettel. A rövid regényt olvasva arra gondoltam, milyen jó, ha az embernek van valakije, akivel együtt nőtt fel, és ismeri, mint a tenyerét. Számíthat rá, megoszthatja vele örömét, bánatát. Akivel félszavakból vagy egy félmosolyból is megértik egymást.

 Egy vállvonásukból kiderülne, hogy valami történt, és jólesne beszélni róla. Nem kellene hosszas körmondatokban körültáncolni semmilyen témát, futni a fölösleges köröket. Aztán ott folytatnák a beszélgetést, ahol a múltkor kidőlt valamelyikük. Igazából ott vannak egymásnak; védelmező szövetség dac nélkül. Valódi egy-húron-pendülés, jóféle testvérség.

 Simon és Carine esküvőre hivatalosak, és a nő már előre cirkuszol, amiért férje húgai is velük utaznak. Carine sosem értette meg azt a szoros köteléket, amely férjét a testvéreihez fűzi. Ezért lépten-nyomon féltékenykedik, beszól, leszól, kioktat, fitogtat, ha valamelyikük (netán mindegyikük) jelen van. A testvérek meg inkább fütyülnek rá, megtanultak nem odafigyelni Carine dohogására. Hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy mások kötözködésén fennakadjanak.

Ez a taktika azonban tovább gerjeszti Carine-ban a testvérekkel szembeni ellenérzését, pedig a nő már így is pattanásig feszült a megfelelési kényszertől és a kisebbségi komplexustól.

Később Simon, Garance és Lola közös megegyezéssel lelépnek a valahanyadik unokatestvér tök formális (halálosan unalmas) esküvőjéről. Carine-t meg egyszerűen faképnél hagyják. A sógornő feltehetően epefakadást és dührohamot kapott, amikor elolvasta szűkszavú üzenetüket a dezertálásukról.

De ők ezt egyáltalán nem bánják, úgyis csak feszengenének, és beleizzadnának az ünneplőjükbe. Ehelyett inkább öccsüket, Vincent-t látogatják meg, aki valamilyen dilis ötlet folytán egy kastélyban lett idegenvezető, hogy amíg a tulajdonos előkerül, a befolyt összegből tartsa fenn magát.

 Ez a kis kiruccanás némi nyugalmat hoz Simonnak, akit felesége időként szétszekál. Lola is kisimulhat egy kicsit a válása után. Garance pedig igyekszik lezárni magában a gyerekkorát, amelybe önbizalom híján annyira kapaszkodik. Vincent viszont jó házigazdaként szórakoztatja testvéreit a kastélytúrával, falusi lagzival.

 Sejtik, hogy ez az utolsó alkalom, amikor visszaidézhetik a régi szép időket. Mert ezzel lezárul egy korszak, a gyerekkor. Nincs visszaút többé, egymás kezét elengedve, saját magukból kell erőt és önbizalmat meríteniük a felnőttséghez.