„Zavarbaejtő, hogy saját tapasztalatunkat egy rinocérosz nézőpontjából ismerjük meg, és ez csak látszólag függeszti fel az emberközpontú gondolkodást: nem poszthumánná, hanem nagyon is emberivé válik. Mindig is kerestük az eszközöket, hogy az idegenségélményünkről beszéljünk, ebből a szempontból a Pókember vagy Batman nem különbözik a rinocérosztól (főleg, az 51. versbeli, ami szuperhősszerű: "Van valami bennünk, / amit nem hagy nyugodni a rinocérosz szédítő idegensége. / Mintha meglovagolnánk ezt a páncélos, emberszemű / szörnyet"). Mindegyiknek saját kultúrtörténete van, bármelyik nézőpontból tekintünk a világunkra, valami mást kapunk.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Valuska László, Könyvesmagazin.hu, 2021. március 29.