„A rinocérosz a maga valószínűtlen kinézetével, fenyegetőnek látszó tömegével, ugyanakkor szerencsétlen áldozatiságával, hiszen bizonyos alfajai kihaltak vagy a kihalás fenyegeti őket a túlvadászás következtében, nos, mindezzel természetes hordozója ennek az állapotnak. Mítosza viszont nincs, valahogy kultúrán kívüli maradt. Ezért nem nagyon tapadtak hozzá előzetes jelentések. Dürernél mégis a képzelet és a művészet valószínűtlen tükörképévé vált. Nálam mindehhez az idegenség, a hiány, az írás és a gyarmatosítás játékosan szóba hozott filozófiai, történeti, lírai és teológiai körei társultak.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz.hu, 2021. április 11.