„A Bálnadal szövegeit alapvetően szigorú formakövetés jellemzi, ami a haikuk és a szonettek műfajához persze eleve hozzátartozik. Ha a központozás és a kötött formák nem tartanák őket mederben, a Bálnadal költeményei véget nem érően, folyamként áradnának. Az egyik darab, ami lazábban kezeli a szabályokat, éppen a címadó vers. Nincs központozás, a szöveg tipográfiája egyszerre imitálja a bálna énekét és a tenger végtelen áramlását. A Folt című versből is hiányzik a központozás. A befogadást egyedül a strófakezdő nagybetűk törik meg, a szintaktikai határok helye pedig csak attól függ, hova helyezzük a hangsúlyokat olvasás közben: „Csak egy pulzus az éjszakában / forduló autóban a szívhang / halkulni távolodni aztán / a sötétségbe veszni” (17.). A szövegkép ezzel – a címmel összhangban – a szétfolyó, kontúr nélküli foltot idézi.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Branczeiz Anna, Élet és Irodalom, 2021. július 30.