Arc és hátraarc címmel a Könyvhétre jelent meg Garaczi László harmadik lemúrkötete (Mintha élnél - 1999, Pompásan buszozunk - 2001, Arc és hátraarc - 2010). Mit jelent az hogy garaczilaci, mi az, hogy lemúr, mi az, hogy önéletírás. Mindezeket tisztázzuk most a kritika előtt. Olvassátok el a részletet és a szerzővel készült interjút.

0. Mi az a lemúr-könyv?
Lemúr-könyveknek nevezzük Garaczi László önéletírói (immáron) trilógiáját. Első rész: Mintha élnél, második rész: Pompásan buszozunk, harmadik rész: Arc és hátraarc. A három könyv között az alcím teremt kapcsolatot, amely mindhárom esetben "egy lemúr vallomásai", ezért egymás folytatásaiként olvassuk őket.

1. Vallomás? Az mi?
A három lemúr-könyvet önéletírásként olvassuk, tehát azt feltételezzük, hogy a főszereplő, az elbeszélő és a szerző azonosak, erre a szöveg ügyesen rájátszik. Az alcím pedig Márai Sándor önéletírását, az Egy polgár vallomásait idézi fel, ami nem meglepő, a posztmodern magyar irodalom folyamatosan keresi a kapcsolatot Máraival (még egy példa: Egy Esterházy-család vallomásai).

2. Az önéletírói-les
A lemúr-könyvek önéletírások ugyan, de az önéletírói paktumot kb. annyira használják, mint kispályán a lest: „mikor megkértük, hogy bíráskodjon a fociban, az előzetes szabálymegbeszélés során kiderült, hogy a legmesszebbmenőkig nincs tisztában a lesszabály jelentőségével, nem tudja mi a les. Fuvolázni sem hallott róla. Mi igazából, a bevett szokásokhoz híven, nem is kívántuk kispályán a lesszabályt alkalmazni, de ahhoz, hogy egy szabályról komoly megfontolások után lemondjunk, töviről hegyire ismernünk kell magát a szabályt, ahhoz, hogy egy törvényt semmisnek nyilvánítsunk, behatóan ismernünk kell magát a törvényt.”(PB, 70.).

Vagyis: Garaczi eljátszik az önéletírói paktummal, időnként alkalmazza azt (élettörténet elmesélése egyes szám első személyben), néha úgy tesz, mintha (retrospektív elbeszélésmód, de jelenidőben, és nem-lineárisan), néha pedig szándékosan szembemegy vele (név nélküli elbeszélő, narrátorok káosza).

3. Garaczi Lászlóról szól tehát a történet?
"Ott vagyok a történetben, minden motívum stimmel" (MÉ, 6) - igen is, meg nem is. Mindhárom szöveg folyamatosan játszik a Garaczilacisággal, a lemúrsággal, névadással, én-nel, identitással. Vö: Állítólag azért írnak a modernek önéletírást, mert a szubjektum, az én elbizonytalanodott önmagában, hogy létezik-e egyáltalán, ki is ő valójában. Az vagyok, akit megírok. Garaczi olyannyira nem érti magát, hogy a szótárban keresi a saját jelentését.

„Él néhány Garaczi a hazában, az Alföldi falatok című kiadvány tablóján Garaczi János mesterszakács görnyed a kondér fölé. (Nem ismerjük) A Csongrád megyei Garacfalva lakói (a garaciak) elszéledtek, a házakat benőtte a gyom, ezt nagyon jól el lehet képzelni. Aztán a Garazim nevű hegyvonulat Izraelben. (…) Valaki az ördöggel cimborálván, holmi érthetetlen, bűbájos szavakkal (garával, garálással) rendkívüli tünemények, pl. förgeteg, jégeső előidézésére képes. Garracionalizmus. Garafi: kurafi. (Garafilafi.) Garacol: gyomlál. (Egész nap ezt a hitvány textust garacoltad, mégse tudtad elvégezni)” (MÉ, 30)

4. Akkor tehát a lemúrmajmokról szól a történet?

„Lemúr. Én ez a lemúr vagyok”(PB, 128). A lemúr mint metafora sok mindent jelent: megjelenik dehumanizált majom-jelentésben az állatkerti látogatás és egy amerikai hír kapcsán. („A Yellowstone parkban tüzet raktak a majmok. Nocsak. (…) A tájékoztató után Amerika–szerte komoly sajtópolémia bontakozott arról, hogy lemúrok a törzsfejlődésnek ezen a fokán alkalmasak-e az evangéliumok üzenetének befogadására.” (MÉ, 66)) A lemúr elnevezés eleve metafora, hiszen a római mitológiában lévő kísérteteket nevezték így, ezt vagy a nagypapa vagy az életben eligazító szótár idézeteként tudjuk meg. A Pompásan buszozunkban a láthatatlan(!) barát, Lemúr Miki, aki Osztroluczky Sarolta értelmezésében a gyermek elbeszélő tudatában létesített alakmás, akihez a gyerekkort tematizáló szólamok tartoznak, azaz egy lezárt életszakaszból visszajáró kísértet. Az Arc és hátraarcban a katonaságról "nem igaz, hogy a személyiség megszűnik, inkább megsokszorozódik" (AésH, 106), ennek megfelelően az ekkoriban éppen egyes szám harmadik személyű elbeszélő előbb egy félmeztelen jógit, majd egy lemúr majmot lát, de a motívum inkább csak a háttérben, utalásként jelenik meg, az Arc és Hátraarc legjelentősebb én-alakzata a kívülről láttatott Csont, a kialakult személyiség nélküli, férfivá válás előtt álló test.

5. Mi volt a korábbi lemúrokban?

A Mintha élnél a születést, a kisgyermekkort tematizálja, a Pompásan buszozunk iskolás emlékekről szól egy igazgatói rovó kerettörténetében. Az Arc és hátraarc pedig a katonatörténetek gyűjteménye.

6. Lezárult a lemúr-trilógia?

A MÉ az elbeszélés első kötete, rendszertelen szerkezetének megfelelően nyitott mondat a lezárása is: „Ha ki bírnék menni innen.”(MÉ, 102). A PB jóval kerekebb története elindul az igazgatói rovó történetétől és a megtorlás hiányáig tart, tehát „Győztem.”(PB, 133). Az Arc és hátraarc a férfiválás (arcszőrzet növesztése, szüzesség elvesztése) története, ennek megfelelően fejeződik be: "Leszereltek, elvesztettem a szüzességem, és még csak fél négy" (AésH, 161).