„Aki valamelyest ismeri Kántort, tudja: nála a hétköznapiság, az apró-cseprő tapasztalatok megosztása, a nem túl lényeges dolgokon való töprengés alapeleme a verseknek. Kiindulópont és végeredmény, az olvasóhoz („akinek fontos”), az olvasóhoz fűződő kapcsolat legerősebb megteremtője és megtartója. Ez nem változott. Egyáltalán: Kántor nem az a költő, akinél kötetről kötetre valami radikális változásokat fedezhetnénk fel, látványosan sosem újítja meg írásmódját, hangját, témáit. Mégis: most valami egészen újjal áll elő, a hétköznapiság a legmerészebb és egészen meglepő módon tör elő.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kálmán C. György, Élet és Irodalom, 2021. szeptember 10.