„A név- és személyiségcserélgetés lehetősége azt is megmagyarázza, miért nem vehet részt a fiú a korábbi, drámaformában megírt jelenetekben: hiszen eldöntött névre lenne szüksége ahhoz, hogy a mondatait hozzá lehessen rendelni. Nemcsak ezekben a jelenetekben hallgat azonban a főszereplő, hanem általános hozzáállása a mások megfigyelése közbeni belső monologizálás, ennek a segítségével igyekszik egy darabig távoltartani magát a kukásoktól. Az átmeneti munka aztán mégis hosszabb időre megmarad, majd egy hirtelen ugrással a regény végén a főszereplő későbbi énjét látjuk, és úgy tűnik, minden a helyére zökkent az életében. Ezt az epilógusszerű szakaszt leszámítva a Boldog emberek csatlakozik az elmúlt években egyre gyakrabban felbukkanó, a kapunyitási problémákat tematizáló művek sorába, de elbeszélésmódjával és a kukások sajátos világlátásának a szövegbe fűzésével új színekben képes megmutatni a témát.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gregor Lilla, Litera.hu, 2021. szeptember 11.