Olyan ember, akit mindenki szívesen választana pótnagymamájának, vagy épp barátjának. Aki lázadó hevületéből, nyitottságából és játékos kedvéből mit sem veszített. Csoda hát, ha most kamaszlányversekkel jelentkezett? Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költővel beszélgettünk új kötetéről, a Spirálfüzetről, melyben Turi Lilla formálta látvánnyá a kamaszlányok érzés- és gondolatvilágát.

Két hete ünnepelte 83. születésnapját, s egy múlt évi interjúban arról vallott, életvégi válsággal küzd, amit a Covid-helyzet tovább erősített, most mégis kamaszlányként jelenik meg előttünk. Ez a szerepjáték menekülés a múltba, az emlékekbe, egykori vágyakba, tervekbe vagy már a számadás része?

„Mindig volt egy titkos életem, és mindig ez volt az igazi.” Ha a saját életemre vonatkoztatom Kertész Imre sokat idézett mondatát, ez az állítás a kamaszkoromra különösképpen igaz. A szerepjáték lehetősége pedig ajándék. Minden művész él vele. Én képzelt és részben saját énem nevében írtam ezeket a verseket. Képzeljük el, hogy egy 16 év körüli kamaszlány (az ötvenes évek közepén-végén) kócos hajjal, feldúlt arckifejezéssel kezében nyitott könyvvel, holdkórosként átvonul a lakáson szülei vendégei között, akár Hamlet a színpadon. Az egykori gimnazistalány bennem és a könyv lapjain ma is létezik. Ahogyan én vagyok, illetve voltam műfordítóként a portugál Pessoa, a spanyol misztikus Keresztes Szent János, az örmény Szevak vagy Petrarca és a katalán Espriu. Számomra a vers (versírás) nem menekülés valahonnan-valahova, hanem lehetőség, újjászületés, szüntelen jelenlét. Az új-régi kötet, a Spirálfüzet utolsó versének „szerzőjét” az a hit élteti, hogy minden, ami volt, örökké létezik. Osztozom vele ebben a képtelen feltételezésben. Az első rész képzelt szerzője mára már nagymama, a második szerző pedig az egyetemista-unoka. Talán maguk sem tudják, mennyire hasonlítanak egymásra.

E két kamasz mennyire van jóban egymással vagy inkább hadakoznak, netán idegenül méregetik, sztoikusan figyelik a másikat?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marik Noémi, Népszava.hu, 2021. 12. 04.