„Még ha vérontáson meg szerencsétlenségen is jut túl az ember, egy idő után csak meg kell tanuljon élni.” Bár a tizenhét éves sziú lány, Winona amerikai polgárháború idején játszódó történetének mottója e mondat, keserves tapasztalása ez sokaknak. Sőt, bármelyikünknek, akit már ért veszteség, identitásválság vagy bármiféle trauma, hisz mindehhez vérontás sem kell. Persze maga a történet némileg ellentmond a mottó igazságának. A továbbéléshez a kibillent világot előbb vissza kell billentenie Winonának – legalább magában, maga körül. És mindenek­előtt felfejtenie, mi is történt valójában, kivel kell szembenéznie e helyrebillentéshez. Mert emlékezete megcsalja. Trauma után elvégre nem ritka, hogy az ember emlékezete ellenáll és letiltja a múltbéli képeket, információkat. Birtokba veszi a fájdalom. A mindentudó elbeszélőnek már hűlt helye – kapálózik csak némi tisztánlátásért, hogy abból megkonstruálhassa az igazságot. Winona azonban küzd. – Mindenképp történetté akarja kerekíteni élete eseményeit, hogy megértse azokat.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marik Noémi, Népszava.hu, 2021. 12. 11.