"Ezt a könyvet ezért is írtam, hogy többet erről ne kelljen rosszul, maszatosan, félreérthetően beszélnem. Tehát amit erről gondolok, az benne van. Rosszul éreztem ott magam, de a könyv nem erről szól, nem önéletrajz. Talán ez az egyik legfikciósabb könyvem, két-három egymásba fonódó történetet mesél el, aminek kevés köze van a konkrét emlékeimhez." - Teljes interjúnkat itt olvashatod.

A Mintha élnél és a Pompásan buszozunk két nagyon fontos könyv a modern magyar irodalomban, és nemcsak azért mert korszakalkotó, ún. fontos szövegek, hanem mert jó volt olvasni őket, izgatottan vártam tehát a folytatást, ami végre meg is érkezett: Garaczi László Arc és hátraarc címmel katonaélményeinek gyűjteményét írta meg. A kisgyermek és kiskamasz identitáskereső kalandjai után a katonaság, a férfivá válás, a testi alakulás lezárulása a következő epizód, az Arc és hátraarc témája, ami izgalmasan hangzik, de akárhogy forgatom a könyvet, nekem ez nem jött be, és kész.

Ottlik Géza Iskola a határonja, két elbeszélőjével, azok váltakozásával, a tejsav és gyanta megalkotásával megismételhetetlent alkotott, és egyben rá is nyomta a bélyegét az egész modern magyar irodalomra: nem lehet már ugyanúgy írni katonaiskolákról magyar nyelven. Garaczi a kisregények alcímében a Márai-hagyományt szólítja meg (Egy lemur vallomásai), de a Mintha élnéllel és a Pompásan buszozunkkal ellentétben itt távolodik el leginkább az önéletírástól (vagy az emlékező regénytől), és inkább a Musil-Ottlik féle katonai fejlődésregény vonalat pendíti meg.

Olvass el egy részletet a regényből itt.

Így az Arc és hátraarc is más olvasási módot követel meg: a katonasztori eleve mostoha műfaj, számomra nincs annál unalmasabb, amikor a férfiak a honvédségnél beszerzett történetekkel road-showznak egymás előtt, így aztán Garaczi regényének is komoly hátránya, hogy sokszor hallott történeteket használ fel (őrségben beszarás, következmények nélkül felgyújtott tanya, vagy a falevél-visszaragaszgatás), és az egészet keretbe foglaló "ráéhezés"-motívum sem újkeletű a sorkatonai szolgálat lehetséges megkerülésére vonatkozó módszerek között.

Ami a Lemúriákból megmarad: az első két kötetben megismert (?) névtelen elbeszélőnk, aki a seregben ezúttal a Csont becenevet kapja; a visszatérő motívum, a lemúr is, mint hazajáró lélek, akihez az elbeszélő-főszereplőt a seregben hasonlítani kezdik majd látomásszerűen is megjelenik. Az Arc és hátraarc a férfivá válás története, így a szüzesség elvesztése, az arcszőrzet növesztése (a testiség felfokozott élménye) áll a középpontjában, ennek megfelelően erős felütéssel, egy herélés-jelenettel kezdődik a könyv. A lemúr és a meztelen jógi a szerző-főszereplő-elbeszélő alakmása, ("mit mondhatna, valami okosat, például hogy a katonaság az egyedüllét hiánya a testiség felfokozott élményével párosulva, és nem igaz, hogy a személyiség megszűnik, inkább megsokszorozódik" - AésH, 106. oldal) az eltűnésükkel tér vissza az immár megerősödött egyes szám első személyű elbeszélő, aki már nem ugyanaz, mint amikor először megjelent. "Mindig elolvastam előre egy véletlenszerű mondatot a könyvek közepéről, vártam a meglepetést, mikor odaérek. Mást jelentett, mint először, önmagában." (AésH, 8. oldal)

Ami kimarad: az előző két könyvben a gyermek és felnőtt nézőpontok, szókészletek keverése friss és eleven volt, az Arc és hátraarcban a baka-nyelv, annak gyűjtése, szótárazása elmarad a korábbi írói leleményektől. A végtelen szótárazás, a jelentések feltárása most is fontos szerepet kap, de le is számol vele a főszereplő: hiába a sok mappába gyűjtött szó, nem segített az értelmezhetetlen világ megértésében, a katonaság megfogalmazhatatlan marad.

A család, a környék (Honvéd(!) utca), a környezet nagyjából azonos a korábbi könyvekben megénekelt Apa, Anya, barátok karakterével, minimális eltérések vannak, a három könyv közül messze az Arc és hátraarc a legösszefüggőbb, legfikciósabb - és számomra a legérdektelenebb is. A katonasztorik háttérében, előzményként, közjátékként felvillan az érettségi, a felvételi, az első szerelem, a begyógyszerezett szilveszteri házibulik képe, és számomra ezek a regény maradandóbb, azóta is kísértő emlékei.

Forrás:
konyves.blog.hu
2010. 07. 16.