Még alig hevertük ki a norvég író hatkötetes és több ezer oldalra rúgó regényfolyamát, a Harcomat, máris itt az újabb vállalkozás: a négyrészes Évszakok. Míg a korábbi munka a monumentalitása, a hétköznapok megragadásának küzdelme felől volt vagy lehetett érdekes, addig a mostani az apróságok, a világ szilánkjai felől próbálja elérni hellyel-közzel ugyanazt a hatást.

A korábbi regényfolyam az idő fogságba ejtésének volt beszédes kudarca – mert a győzelemmel pillanatig sem kecsegtetett – és felemás lenyomata. Ráadásul igen megosztó: miközben Karl Ove Knausgårdnak elhozta a kétségtelenül megérdemelt világhírt, sokan pusztán a grafománia ünneplését, a személyes élet lejegyzésének csöndes és szívós tébolyát látták benne. Akárhogy is van, a Harcommal ismét egy olyan művel gazdagodott a világirodalom, amelynek kötetei ott lesznek a művelt olvasók polcán, de kevesen küzdenek majd meg az egésszel. Vagyis könnyen lehet, hogy ez lesz az új évezred Ulysessze, a mozdíthatatlan és megkövült monolit, amely egyszerre rántja magához az olvasót és taszítja el. (Az utolsó, lezáró kötetről itt olvashat bővebben.)

Évszakok < kimondottan olvasóbarát formátum (A. Dobos Éva fordítása), és gyönyörű könyvtárgy. A szöveget Vanessa Baird egyszerre éteri és nyersen buja illusztráció gazdagítják, miközben a Harcom poétikáját viszi tovább: ugyanúgy a személyes élet banalitásaival dolgozik, néhol vallomásszerű és megindító, máskor pedig a puszta rögzítés hideg fénye világítja be a szöveget.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ács Ferenc, Könyvterasz.hu, 2022. 01. 26.