A 20. század elejétől máig, Erdélytől az Alföldön át Budapestig indáznak a szálak Grecsó Krisztián új novelláskötetében. Faluból a fővárosba felkerülő szereplőket látunk, akikből tétova, botladozó, valamit folyton kereső figurák lesznek még a megálmodott belvárosi lakásban is. De a remény és a beteljesülés szelíd fénye mindvégig beragyogja a történeteket.

Van az az ismert mém, amelyen egy üdítős flakon és egy fagylaltos doboz látható, és olyasmit írt melléjük az ismeretlen szerző, hogy csak mi, magyarok tudjuk, hogy a flakonban pálinka, a dobozban pedig pörkölt van. Grecsó Krisztián új novelláskötetében viszont nem dobozostól, hanem tálastól tűnik el a pörkölt a hűtőszekrény bugyraiban. Hiába nyitja ki a néptánccsoport vezetője újra meg újra a masina ajtaját, a fellépésért kapott eledel csak nem akar visszavarázsolódni a polcra. Aztán a novella végére kiderül, hogy „a pörkölt beesett, befordult szépen, mint alvó gyerek a fal felé, a hűtő italtartójába”.

Vizuális alkat révén hosszasan elmerengtem ezen. Gondolom, a tál fedelét befőttes gumival rögzítették, és a végén úgy nézhetett ki az a bizonyos italtartó, mintha belehánytak volna. Vagy talán zsineggel kötözték oda, olyat én is láttam nemegyszer, a fedő rákötve a fazékra, nehogy a pörkölt kibillenjen, és a zsíros szaft örök emlék gyanánt vörösre fesse a Skoda 105-ös folyton remegő kalaptartóját. Meg hát kamaszfejjel én is megpróbálkoztam a néptánccal. Nem teljesen önszántamból, kellett némi szülői ráhatás, és persze messze nem olyan intenzitással, mint az Egy tál pörkölt című novella elbeszélője, főhőse, aki nemcsak próbálkozott, hanem csinálta is, míg engem pár alkalom után eltanácsoltak.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Könyvterasz.hu, 2022. 02. 08.