Krusovszky Dénes költőként indult, első kötete, a 2006-ban megjelent Az összes nevem után a harmadik, már a Magvető Kiadónál megjelent A felesleges part című verseskötet után jelentkezett először gyerekversekkel (Mindenhol ott vagyok). 2014-ben novelláskötetet (A fiúk országa), 2018-ban pedig széles körben sikert aratott regényt írt (Akik már nem leszünk sosem). Műfaji értelemben szinte az egész skálát lefedi, hiszen újságíróként is termékeny, emellett esszéit, kritikáit két alkalommal is kötetbe rendezte (Kíméletlen szentimentalizmus, 2014; Hemingway szalvétája 2019). Azzal sem vádolhatjuk, hogy a nem szokatlan, lírától a prózáig vezető út egyirányú lenne nála, hiszen továbbra is, prózai munkái közben és után is jelentkezett verseskötetekkel.

Ezt a gazdag pályát alakítja tovább az Azóta őzike című, gyerekverseket tartalmazó kötet, amely rögtön arra hívja fel az olvasót, hogy a 8 évvel korábban megjelent gyerekverskötettel összeolvassa, illetve hogy az életmű sokfelé tartó szálai között elhelyezze azt. Úgy tűnik, a költői alapállásban, a versek stiláris megformálásában nincs nagy különbség, a korábban megkezdett úton halad tovább a szerző: a svéd típusú gyerekversek hagyományát viszi tovább, elmélyítve annak a kortárs gyerekirodalomban megmutatkozó, amúgy sem jelentéktelen hatását. Az elsősorban rövid sorokból álló, a zeneiség, hangzósság központi szerepét mellőző, a rímeket jobbára elhagyó, halmozásra, ismétlésekre és főként a vers végére tartogatott csattanóra épülő verslogika Krusovszky első és újabb gyerekverskötetében hasonlóan működik. Amiben elmozdulást találunk, az a paratextusok által is megjelenített különbség: míg a Mindenhol ott vagyok a fülszöveg szerint 10 éves kortól ajánlott, és egy 8 éves kisfiú érzékeny világtapasztalásának lenyomatai adja, „a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt foglalkoztató kérdéseket, az élet nagy titkait finoman, összetetten, egyszerre filozofikusan és humorosan tálalja”.

[…]A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pogrányi Péter, Alföld.hu, 2022. 02. 17.