Závada Pál: Rossz látni, hogy a soraim aktuálisabbak, mint gondoltam (Telex.hu)

„Nem akartam ennyire közeli vagy direkt lenni, és azt, hogy a nagyváradi-berlini történetem már-már tanmesének vagy tandrámának tűnjön” – mondja Závada Pál Kossuth-díjas író, akivel nemrég megjelent verses regénye, az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin kapcsán Az ember tragédiájához fűződő emlékeiről, a madáchi nőkép dekonstruálásáról, a formai kötöttség és a sűrítés kényszerének felszabadító erejéről, Réz Pál és Esterházy Péter szerepéről, a fikciós Závada-univerzum átjárhatóságáról és a záró jelenetsor lehetséges Orbán-párhuzamáról beszélgettünk.

Alkotói pályáját dokumentumprózával kezdte (Kulákprés), regényekkel folytatta (a teljesség igénye nélkül: Jadviga párnája, Milota, Idegen testünk, Természetes fény, Hajó a ködben), és közben írt színdarabokat (l. Janka estéi) is. A verses regény mindeddig hiányzott a repertoárból.

Ez így van, bár némely színdarabjaimban voltak dalszövegként vagy kórusok szövegeként kötött formában megírt sorok. Az Apfelbaumot azonban nem versnek tekintem, mert nem líra, hanem történetmesélés ebben a kötött formában is, tehát epika. Hasonlóan építkezik, mint bármely regényem: ennek is van története, ebben is vannak figurák. A regényeknél megszokott recepttől annyiban tértem el, hogy próbáltam magamat tartani ahhoz a drámai jambikus formához, amit a klasszikus drámaírók fedeztek fel és gyakoroltak évszázadokon keresztül, és amiben Madách is írta Az ember tragédiáját. A 11 és 10 szótagos jambikus sorokból építkező verses regény közvetlen előzménye ugyanakkor a Madách-tragédia újraértelmezésére szóló meghívás volt: a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére négyen – Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és jómagam – írtunk egy-egy 20. századi történelmi színt.

Ezt a darabot ugyebár 2021 szeptemberében mutatták be Az ember tragédiája 2.0 címmel, és mondjuk el, hogy a Színházi Dramaturgok Céhe az évad legjobb drámájának választotta. Hogyan keletkezett-formálódott a berlini-nagyváradi színből az Apfelbaum?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz Attila, Telex.hu, 2022. 04. 01.

2022-04-01 14:57:52
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ