Tóth Krisztina disztópiája végképp bebizonyította, hogy a szerző a már komoly életművel rendelkező középnemzedék egyik legjelentősebb képviselője.

A regénybeli hatalom magát Egységes Össznemzeti Kormányzóságnak (EÖK), a rezsim egészét pedig Egységnek titulálja. Polgárháború utáni helyzetben vagyunk, a harcoknak, majd a megtorlásoknak számtalan áldozata lett. A határokat lezárták, külföldre még a kiváltságosok is ritkán mehetnek. A szegények, egyáltalán a hátrányos helyzetűek szegregátumoknak nevezett nyomornegyedekben élnek, s az elkerített, fegyveresekkel őrzött jobb kerületek közelébe se mehetnek. Az általános megfélemlítettség légkörében bárki feljelentheti lakótársait, kollégáit, a kamerák az emberek minden lépését rögzítik. A jobb választékot kínáló üzletekben csak különleges igazolvánnyal lehet vásárolni, melyet a rendszer kegyeltjei kaphatnak. A közüzemi szolgáltatások akadoznak, megszokottá vált, hogy nincs áram, meleg víz. – Mindez a rémség a narrátor vagy valamelyik szereplő utalásszerű megjegyzéseiből tudható, az összkép itt-ott felbukkanó mozaikokból tárul elénk.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Népszava.hu, 2022. 07. 11.