Rodrigo García memoárjának elbeszélésmódja lendületes, lényegre törő, ugyanakkor finom árnyalatok jelzésére is képes.

„Apám gyakran panaszkodott, hogy a legjobban azt utálja a halálban, hogy ez az élete egyetlen olyan eseménye, melyet nem tud megírni.” Márquezt, mint megtudjuk, egyébként is taszította a végtisztesség megadásának valamennyi szertartása, temetésekre pedig egyáltalán nem járt: „Nem szeretem eltemetni a barátaimat”.

Mindezeket a kétségtelenül intim adalékokat Gabriel García Márquez idősebbik fiának, Rodrigo Garcíanak a memoárjából tudhatjuk, melyhez akkor kezdett jegyzeteket készíteni, amikor megtudta, hogy apja életéből már nincs sok hátra. Lelkiismeretesen dokumentálta a szellemi és fizikai leépülés legutolsó fázisait, a haldoklás mindenkit próbára tévő stációit, a minden lelki felkészültség ellenére váratlanul bekövetkező végső pillanatot, majd a temetés, a privát és a nyilvános gyász napokig tartó eseményeit. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Népszava.hu, 2022. 07. 27.