Fekete Vince Halálgyakorlatok című új kötetében üdítően egyedi nézőpontból közelíti meg a halált: feltámaszt és megörökít, elenged és előretekint. Ábrázolni próbálja, amit nem lehet, hogy az olvasó is felkészülhessen erre a megoldhatatlan feladatra: beleélni magunkat halálunkba.

Roland Barthes anyja halála után napló írásába kezdett, amelynek egyik bejegyzése arról szól, hogy azért nem akar beszélni a gyászáról, mert fél, hogy irodalom lesz belőle, vagy nem lehet benne biztos, hogy nem lesz az. Fekete Vince a Halálgyakorlatok című verseskötetének megírásakor nem félt attól, hogy „irodalom lesz”, tudatosan törekedett rá, hogy prózaversei a költészet adta lehetőségekkel járják körbe, mit jelent a halál. Mit jelent annak, aki előtte áll, mit annak, aki (egyelőre) csak kívülről szemléli a megelőző fázisokat, és a hiánnyal kell megküzdenie. Fekete versei elhallgatások, tömörítések, „homályosságok” segítségével, eredeti pillanatok megragadásával nyitnak átjárót irodalom és filozófia között. A versek olvasója egyszerre lehet szemlélődő és olyasvalaki, aki a saját halálával is számot vet – egy teljesebb élet reményében.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bonivárt Ágnes, Kortarsonline.hu, 2022. 10. 21.