Sztehlo Gábor evangélikus lelkész embermentő tevékenységét szerencsére viszonylag sokan ismerik – bár közel sem annyian, mint amennyire ismerni kellene rendkívüli történetét.

Visszaemlékezésének egy alaposan rövidített és fazonírozott változata 1974-es halála után tíz évvel jelent meg, majd később is kiadták. Jelen kiadás azonban igencsak más fénytörésben mutatja be az eseményeket, így elolvasása annak sem felesleges, aki ismeri a korábban megjelenteket.

Sztehlo visszaemlékezése 1984-ben áttörésnek számított, hiszen akkoriban még nem sok munka jelent meg az embermentésről, ráadásul a szerkesztő, Bozóky Éva meghagyta Sztehlo írásának azon részleteit, amelyek egyes német katonákat és tiszteket pozitív módon tüntettek fel. Bozókynak azonban súlyos kompromisszumokba kellett belemenni: amellett, hogy a szöveg szinte minden mondatát átszerkesztette, teljesen törölnie kellett a szovjet csapatok atrocitásaira vonatkozó részeket, ki kellett hagynia szinte minden utalást az evangélikus egyházban uralkodó antiszemita szellemre, de ki kellett hagynia olyan részleteket is, amelyek némileg árnyalták azt az idillikus képet, amelyet a gyermekotthonokról látni szerettek volna. Szerencsére Kunt Gergely a Credo című lap 2022. évi 2. számában ezeknek a kihagyásoknak és átstilizálásoknak külön tanulmányt is szentelt – ám azt jobb lett volna e visszaemlékezés függelékeként megjelentetni. Annál is inkább, mert egyébként a kötet szerkesztői igen alapos munkát végeztek: részletes, mindenre kiterjedő lábjegyzetelés mellett a Sztehlo-családfa bemutatása, néhány dokumentum fakszimiléje és egy terjedelmes utószó is segíti az olvasót.

[…]

A teljes cikk itt elérhető»

Forrás: Ungváry Krisztián, Magyarnarancs.hu, 2022. 09. 28.