Az esszé tárgya Annie Ernaux két könyve, a Lánytörténet (Mémoire de fille, 2016), mely hazánkban 2020-ban és 2022-ben, és az Évek (Les Années, 2008), amely Magyarországon 2021-ben és 2022-ben jelent meg.

Annie Ernaux a háború gyermeke, 1940-ben a felső-normandiai Lillebone-ban született, de a közeli Yvetot-ban nőtt fel. Alacsony társadalmi osztályból származó szülei kétkezi munkások voltak, idővel mégis magasabbra jutottak, Yvetot munkásnegyedében kávézóval egybekötött élelmiszerboltot nyitottak. Lányuknak, Annie-nak – születési nevén Duchesne –, már sikerült az oktatás révén történő osztályváltás, helyet kapott a tetőn, egyetemet végzett középiskolai tanárként és íróként a felső-középosztály tagja lett, ma pedig az irodalmi Nobel-díj tulajdonosaként a kulturális elit része, aki azért következetesen távol marad az irodalmi koktélpartik világától.

A Lánytörténetnek és az Éveknek is zavarba ejtő a műfaji besorolása. Szépirodalom vagy non-fiction? Egyszerre mindkettő? A kritikusok memoárnak nevezik, Annie Ernaux következetesen szépirodalomnak. A vita, hogy valaki irodalomnak, dokumentációnak vagy egyszerűen kommentárnak olvassa, ahogy Ernaux a múltat desztillálja, azért van, mert mindenki öntudatlanul is osztálypozícióból olvas, és szeretné eszerint látni a szöveget. Annie Ernaux személytelen önéletrajzi narratívát választott. Negyven évvel később írni valamiről, azt jelenti, képes az írást megtisztítani az affektusoktól, amikor kibontja és leleplezi, képes a tapasztalatait explicit és problématematizáló módon kezelni, képes egyén és kollektíva viszonyát ábrázolni, látásmódokat, hiedelmeket, és érzékenységeket is beleírni. Ő ebben találta meg az irodalmi formát. Miért nem hívhatjuk egyszerűen csak nevelődésregénynek? Mert ez a műfaj középosztálybeli, korlátozott férfi tapasztalatokat ír le elsősorban, valamilyen egyéni változást a társadalmi átalakulással szemben, Ernaux azonban mindkettőre ugyanannyira figyel.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy M. Anna, Ambroozia.hu, 2022. 12. 07.