(kiadvány: Buddha a padláson)

Egy hatalmas hajón heteken át zsúfolódnak össze azok a nők és fiatal lányok, akik ismeretlen férjeikhez tartanak Japánból az Egyesült Államok felé. A csupán fotókról és levelekből ismert férfiakkal való találkozást várva merészebbnél merészebb terveket szőnek, álmodoznak a jövőről. Partot érve aztán beleütköznek a valóságba: a levelekből és képekről megismert férjeik nem azok, akiknek hitték őket, kapcsolataik már a legelejétől hazugságokon alapulnak. Így kell elkezdeniük életüket egy olyan országban, amelynek sem nyelvét, sem szokásait nem ismerik, és amelynek legjobb esetben is csak másodrendű polgárai lehetnek. Iszonyatos energiát és alkalmazkodókészséget követelő beilleszkedésük azonban hasztalan, mert a második világháborúban gyűjtőtáborokba kényszerítik, gyakorlatilag eltörlik őket a föld színéről is. Ezeknek a nehéz életutaknak állít emléket a japán származású amerikai író, Julie Otsuka Buddha a padláson című regénye, amely eredetileg 2011-ben jelent meg, és Morcsányi Júlia fordításában már magyarul is olvasható. Ez a hét könyve. Az 1920-as években az Államokba érkező fiatal lányok nézőpontja az uralkodó a regényben, amelynek elbeszéléstechnikája igen különös: narrátora többes szám első személyben szólal meg, egy közösség nevében beszél, és ha az írás dőlt betűre vált, akkor tudhatjuk, hogy a közösség egyik tagjának önálló megszólalása ékelődött a szövegbe: „A legfiatalabb közülünk tizenkét éves volt, a Biva-tó keleti partjáról jött, még vérezni sem kezdett. A szüleim a mátkapénzért adtak férjhez. A legidősebb közülünk harminchét éves volt, Niigatából jött, egész életében a magatehetetlen apját gondozta, és egyszerre örült és bánkódott azon, hogy az öreg nemrég meghalt. Tudtam, hogy csak akkor mehetek majd férjhez, ha ő már nincsen.”

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kolozsi Orsolya, Konyvesmagazin.hu, 2022. 12. 12.