„…megtaláltuk a módját, hogy messziről öljünk, és közben ne kelljen egymás szemébe nézni (Házőrzők)” – olvasható a nyitónovellában, amely mintegy tételmondatként össze is fogja a Petri-díjas Szemethy Orsi A sikoltó című első könyvének szövegeit. S bár a történetek hangsúlyosan az egyes ember hétköznapi drámájára koncentrálnak, a személyes életutak olyan kollektív mintákat rajzolnak ki, amelyek a múlt rekonstruálásán keresztül segítik a megértést, s ezeket a mozaikokat a jelen kontextusába helyezve releváns társadalompolitikai kérdéseket fogalmaznak meg. A kirekesztettség, a fizikai és lelki bántalmazás, a stigmatizáció és másságképzés, a társadalmi csoportok és rétegek közti átjárhatóság problematikája mind visszatérő kérdésfelvetései a kötetnek.

A kötet hét novellája műfaji szempontból nehezen besorolható: tematika alapján (Rémnovellák – ahogy az alcím hirdeti) leginkább a New Weird irányzattal hozhatók összefüggésbe, mely szövegekre – Lovecraft meghatározása szerint – jellemző, hogy áthatja őket a „külső, ismeretlen erőktől való lélegzetelállító és megmagyarázhatatlan iszony légköre[1]”. A képzőművészeti munkásságáról már ismert Szemethy prózájában a plasztikus jelenetábrázolásra, a természeti jelenségek történésekkel való összejátszására, valamint az erős akusztikai és vizuális hatásokra épített atmoszférateremtő erő épp olyan jelentős, mint a fordulatos cselekményvezetés. Az abszurd hangvétel adja a szövegek fő koherenciáját, de a Julio Cortázárt idéző merész asszociációk miatt a kötet a dél-amerikai mágikus realista hagyomány felől is megközelíthető. A gótikus toposzoknak – a halál, az őrület, a lelki gyötrődés – is kiemelt a fontossága, ugyanakkor Szemethy eredeti képzettársításai és stílusának fesztelensége a közelmúltban debütált Puskás Panni, vagy a korábbról ismert Papp-Zakor Ilka írásaival rokonítható. A nyelvi regiszter képekben gazdag, ugyanakkor lírai díszítőelemektől mentes, élőszóbeliséget idéző könnyedsége, a dinamikus, sokszor humoros, cinizmusba forduló elbeszélésmód pedig a middlebrow irányába mozdítja a szöveget.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Erdődi-Juhász Ágnes, Irodalmiszemle.sk, 2022. 12. 15.