(kiadvány: Villany)

A felnőttség könyve
Szabó T. Anna bízna a csodában

„Én meg itt írok. Valami baj ért?/ Az, hogy felnőttem./Futás játszani!” – írja összegzésképp a költőnő egyik versében. Szabó T Anna új kötete az elveszett ártatlanságról, gyermeki bizalomról és őszinteségről, a csodába vetett hitről szól. Szervezőeleme a fény, játék a fénnyel, a napos, vagy fényes, és a sötét és árnyékos oldalon egyaránt fellelhető versekkel.

-Össze tudnád foglalni röviden, mi a kötet szervező elve?
- A szerkesztőm írta a fülszöveget, és azonnal rátapintott a lényegre: valóban arról szól a könyv, hogy megtarthatjuk-e azt a csodaváró hitet, amivel gyermekkorunkban a karácsonyt vártuk. Az érdekelt, hogy a szeretet valóban megválthatja-e a felnőtt embert, és megtarthatjuk-e azt a belső világosságot, ami ehhez szükséges. A kötet címe is erre utal: ha a külső fény kevés, vagy kételkedünk már benne, akkor is meg kell tartanunk a lélek belső fényét, még ha az csak villanyfény is – visszfény csak, mint a holdé. Az is foglalkoztatott, hogy ismerjük-e önmagunkat? Tudjuk-e mennyit bírunk, és honnan kezdve kell a külső, az isteni segítség? Bírunk-e élni nélküle? A kötetben van egy Mesterházi Móninak ajánlott vers – ő nagyon sokat tud a holdról, és az emberi viszonylatokról. Móni írja egy helyütt, hogy „Volna Isten, nem kéne verset írni, / csak hálás, szövegtelen éneket.” Az én könyvem is ilyen: boldog himnuszra vágyom, de csak szorongó könyörgésre futja.

-A könyvhétre megjelent kötet már több kritikát kapott: néhányan vegyesnek találták a verstermést, amely a megfogalmazhatatlant próbálja papírra vetni.
- Örülök, ha észreveszik a sokféleséget. Egy éven át dolgoztam ezen a könyvön, többször átszerkesztettem, mert valamivel kevésbé személyes hangú, mint az előző. Az Elhagy kötetben nem érdekelt az objektivitás, de itt is kérdés marad, hogy lehetséges-e az elfogulatlanság. Persze ez nem tematikus verseskötet, a sötét versek mellett sok játékos szöveg is van benne, kesernyés sanzonok, rap-szöveg másoknak ajánlott ajándékok és szakrális témákat feldolgozó versek – de azért a kötet nagyjában-egészében mégis ugyanazon kérdés körül forog: hogy ugyanolyan édes-e a lét öröme, mint gyermekkorunkban. Sok a vidám vers, mégis sokkal sötétebb lett a kötet hangulata, mint gondoltam volna.

- Nekem is feltűnt ez a sötét hangulat, rögtön az indulás tele van a halállal az álommal és szorongással foglalkozó versekkel. Hol van itt az elveszett ártatlanság és az elveszett gyerekkor – gondoltam magamban? Aztán persze más témák is felbukkantak: a szerelem, a szülés, születés, a gyerekkor, a gyermeki rácsodálkozás.
- Az első rész az utolsóval kapcsolódik össze és valóban nagyon komor, de ennek oka van. Amikor ezt írtam, volt egy ismerősöm, egy unitárius lelkésznő és édesanya, aki hosszú betegség után halt meg. Fájt, sokat gondolok rá. A Villany című vers még az életében íródott. Utolsó találkozásunkon az Istennel való viszonyról beszélgettünk: azt mondta, hogy annyi embert átkísért a határon, de saját magát nem tudja, mert nehéz az élettől és a gyermekeitől elszakadni. Amikor megtudtam, hogy mennyire beteg, úgy éltem, mint akiben kikapcsolták az áramot, megdermedtem a rémülettől. Több lecsapódása is van ennek a témának a könyvben. Dolgozom most egy betlehemes bábdarabon, a születésről szól, de benne lesz az elmúlás is – úgy látszik, én is egyetlen körben forgok, mint a létezés kereke. Ha igazi hívő lennék, mindent elfogadnék, ahogy van. De mivel nincs vakhitem, minden sokkal nehezebb. A karácsony története a csodát hirdeti – de el tudom-e fogadni vajon dac nélkül, hogy a születésre a szenvedés következik? Az ősbizalom hiánya fontos elem a kötetben.

- Azért lett éppen most fontos az éltedben a csodavárás, mert a gyerekeidnél látod még a hitet és a töretlen bizalmat?
- Magamtól biztosan nem lett volna ez probléma, hiszen én már egyszer leszámoltam ezekkel a dolgokkal – legalábbis látszólag. De ha gyereked van, naponta szembesülsz a csodavárással. Mert a gyerekek felteszik az alapkérdéseket és mi nem tudunk mit mondani. Bennük még megvan a fényes, elemi energia.

- Egyik kritikusod azt írta, hogy nagy váltás előtt állsz.
- Igen, bár ezt nem lehet akarni. A kötet végén született néhány olyan vers, amely nem a ritmus felől indul el – ez számomra járatlan út, de érdekes kísérlet, talán a próza felé visz. Ha sokfélét csinálsz, akkor is az alaptermészetednek megfelelő egyfélét mutatod, én pedig melankóliára hajlok – ez lehet az egyik út, de mégis jobb volna a másik, a napos oldal. Nemrégiben volt Szalóki Ágival közös fellépésünk és szoktam gyerekek előtt fellépni egy másik barátommal, Sinha Róbert gitárművésszel – ilyenkor szoktam visszatalálni a gyermeki örömhöz, az élet játékos derűjéhez. Remélem, előbb-utóbb lesz egy gyerekvers-kötetem is – gyerekdarabokat már írtam, mert nagyon jó mesélni, játszani, örülni, a munka és a vers villanyfénye helyett - vagy mellett - megmártózni a gyermekek közvetítette eleven öröm áramában.

Kiadvány:
Szabó T. Anna
Villany
Magvető Kiadó, 2010

Forrás:
konyv7. hu
Szénási Zsófia
2010. 09. 12.