![]() SZLOVÁK ÍZEK
(kiadvány: Harminchárom szlovák népmese)
Závada Pál ezúttal szlovák népmeséket gyűjtött kötetbe. Ismerősnek persze valahonnan ismerős mesék ezek, hiszen visszaköszön számos elemük a magyar népmesekincsből is, mégis tagadhatatlanul van bennük valamiféle izgalmas-szokatlan íz. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA. Túlnyomórészt hagyományos szerkezetű népmesékről van szó, melyek kapcsán az olvasóban (persze, nyilvánvalóan a felnőtt olvasóban) főleg az egybecsengések és a kulturális különbségek kérdése vetődik föl. A leginkább szembetűnő természetesen a nyelv kérdése, a szlovák szavak, kifejezések gyakori fölbukkanása, amelyek magától értetődő módon simulnak bele a mesemondás megszokott menetébe: „az ott egy kocsma – errefelé úgy mondják: krcsma”; „– És hány tojást adsz egy grosért? – mert itt így mondták a garast” stb. ![]() Ez utóbbi mesében jól látható, hogy a történetek mélyén nem ritkán a korabeli társadalmi feszültségek is föltárulnak. Ugyancsak efféle történet Az igazát kereső huszár, ahol a konfliktus voltaképpen a Monarchiabeli dzsentri-katonatiszti viszonyokra épül: a hadnagy kölcsönkér a huszártól, de később ezt letagadja, a rapportra jelentkező huszárt pedig a felettesei a szolgálati szabályzatra hivatkozva többször is megbotoztatják (ezt követően persze mesei fordulatot vesznek az események). Mindez nyilvánvalóan elválik a hagyományos népmesei anyagtól, mint ahogy találhatunk a gyűjteményben anekdotát (Nevetésbe fullad a gyászbeszéd), a népi tapasztalatot a polgári tudományokkal, szakmákkal szembeállító történetet (A csillagász, a doktor meg az órás) vagy mitikus, illetve eredetmondai elemeket tartalmazó mesét is (Az idő királya, A huszár és a kapafogú halálné). Ez utóbbi egyszerre horrorisztikus és mulatságos, és voltaképpen a halandóságra ad magyarázatot – ha a huszár kíváncsi felesége ki nem nyitja a zsákot, még ma is odabenn kuksol a kapafogú halálné. A kötet tehát műfajilag igen sokszínű, és XIX. század végi, XX. század eleji anyagra, Samuel Czambel és Pavol Dobšinský gyűjtéseire épül. Závada Pál láthatóan nagy mértéktartással nyúlt ezekhez a szövegekhez: nem igyekezett az előtérbe tolakodni, átgyúrni, modernizálni a történeteket, egész egyszerűen csak újra elmeséli őket. Mindezt szemmel látható élvezettel teszi, ugyanakkor messzemenő tekintettel a gyerekolvasókra, s ennek köszönhetően a könyvből hamisítatlan, komótos mesemondói hang szólal meg. A végeredmény pedig egy kifejezetten olvasmányos, szép kiállítású mesegyűjtemény – ez utóbbiban nagy szerepük van Kun Fruzsina szellemes és szuggesztív illusztrációinak is. Závada Pál Harminchárom szlovák népmese Magvető Kiadó, 2010 Forrás: revizoronline.com Keresztesi József 2010. 09. 16. 2010-10-12 13:04:28
|
![]() |
|