A Daloskönyv elmozdul a Balladáskönyvet jellemző fiktív adatközlői hangok szerepeltetésétől – még ha van is ilyenre példa, a Vihar című vers –, és benne az antropológusi tekintet szemrevételező objektivitása kiegészül azzal, ami eddig nem jellemezte a Pál-lírát: a versekben megszólalónak ezúttal megismerjük a kötődéseit, kilátásait, a szövegek tárgyához való viszonyulását. Ezt a változást a kötet két gyújtópontjának tekinthető, a szerzői névre fókuszáló szöveg is jelezheti számunkra: az egyik a nyitóvers (Név), amely felvázolja a Pál, Sándor és Attila nevek jelentését és gyakoriságát a magyar népességben; a másik a nagyjából a kötet közepén elhelyezkedő Sanyi, amely Farkas Árpád Petőfi-hommage-ának újraírása.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Smid Róbert, Es.hu, 2023. 06. 23.