Spiró György legújabb regénye szeptember 29-én „debütált” a közönség előtt a debreceni Líra Könyvesboltban. A terem zsúfolásig megtelt. Sokan állva figyelték a mintegy másfél órás precízen felépített beszélgetést, melynek moderátora Szirák Péter irodalomtörténész volt.

„Akik mások életéről döntenek” – olvasható a Tavaszi Tárlat egyik részletében. A szikár kijelentés a kötet (1956-os eseményeket idéző történéseinek) kontextusában az értelmezés igencsak tág területére vezet. Az „akikkel” jelzett többes számú határozatlan alany hatalmi pozícióját a döntés lehetősége adja, a választásé, mely „mások életéről” (az elszenvedőkről) történik. A két, egymástól élesen elválasztott pozíció egyenlőtlen viszonyt takar. A kérdés, hogy ki, melyik csoportba tartozik. Adott-e egyáltalán a választás lehetősége, illetőleg nem lehetséges-e, hogy mindkét kategóriában már eleve benne van minden egyes ember.

A Tavaszi Tárlat témája az 1956-os események (forradalom, majd a koncepciós perek) köré szerveződik, melyhez az alapot egy, a Magyar Ifjúság 1957-es számában megjelent cikk adta. Az írás a forradalom utáni koncepciós perek sorából emelt ki egyet, melynek főszereplője/áldozata mintaként szolgált a regény főhősének megalkotásában. Továbbá, ahogy az este alatt kiderült, a témaválasztás másik személyes mozgatója Kertész Imre nyolcvanadik születésnapjával hozható szoros kapcsolatba. Spiró György Grecsó Krisztián felkérésének eleget téve egy esszében ünnepelte Kertészt, akinek Angol lobogó című könyve szintén érintette az ’56-os történéseket. A címválasztás sem a véletlen szüleménye, 1957 tavaszán ugyanis a budapesti Műcsarnokban Tavaszi Tárlat címen absztrakt műalkotásokat felvonultató kiállítást szerveztek, melyre 1949 óta nem volt példa. A tárlat a korabeli politikai berendezkedés keretei között természetesen botrányba fulladt, mindamellett a kialakult helyzetet a karhatalom igyekezett később saját céljainak szolgálatába állítani.

A szöveg téma- és címválasztása tehát személyes, tapasztalati dimenzión nyugszik, melynek megvitatása után a regény világának részletes elemzése következett. Az értelmezés fókuszpontját a szereplők jelleme, viszonya, társadalmi szerepe, sorsa jelentette. Sokakat irányíthatott ama elképzelés, hogy a könyv szereplőit az író személyes ismerőseivel, családtagjaival azonosítsák. A Tavaszi Tárlat befogadásának egyik sarkpontja tehát a történelmi regénnyel szemben támasztott elvárások teljesítése, valamint a család-, illetve önéletrajzi vonatkozások szövegbeli pozicionálhatósága körül jelölhető ki. A beszélgetés folyamán azonban a regény referenciális olvasási kódjai mellett annak fikcionáltsága is hangsúlyozódott, hiszen a könyv hősei közül ugyan akad olyan, akinek jellemét létező személy ihlette, de magának a főhősnek (Fátray Gyulának), annak feleségének és gyermekének figurája nem kapcsolható össze Spiró György családjával.

Ahogy azt a szerző részletesen és nyomatékosan kifejtette, a regény egy megkonstruált anyagként működik, melynek szereplői a szöveg létéből adódnak, az mozgatja és élteti őket. A mű világa jellegzetes, a kommunista rendszert követő proletár személyek, valamint zsidó származású, ám magyar öntudattal bíró párthű alakok köré szerveződik. Tipikusnak mondhatóak, mert a korabeli helyzetet ezen csoportosulások alkotta viszonyrendszer jellemezte, s így a szöveg dimenziója is ekörül formálódik. Sem nem pozitív, sem pedig egyértelműen negatív alakok ők, hanem olyan emberek, akik egy bizonyos elnyomó hatalom alatt voltak kénytelenek létezni. A szöveg hőseinek életét és későbbi sorsukat fordulatokban gazdag történetbe ágyazva meséli el Spiró regénye.

A könyv hangulata, ahogy arra Szirák Péter és maga az író is utal, az akkori terrort, elnyomást hűen tükrözően meglehetősen keserű. A könyv, ahogy mondani szokás, „zsigerileg” hat, maga alá vonja az olvasót. Hatás és hatni vágyás mozgatja a szöveget s annak alkotóját. Mi, a beszélgetés hallgatói is ebből részesülhettünk: aki ott volt szerda késő délután, nem ment haza üres kézzel.

A Tavaszi Tárlat által adódott egy több szinten érthető „szűk tér” (egy könyvesbolt társalgója, egy 288 oldalas regény), melyben megtörténik sok minden, ami emberi (1956 eseményei, a koncepciós perek, magánéleti válságok, érzelmi/értelmi vívódások, melyek az olvasóban nehezen ülepszenek le). Még jóval a beszélgetés lezárása után is történetek áramlanak bennünk, történetek életre szóló döntésekről és azok következményeiről, „akik”-re és „mások”-ra szakadt emberi sorsokról, melyek meglehet, szigorúan sosem elkülöníthetők: ott vannak bennünk és mi is ott vagyunk mindkettőben.

Spiró György és Szirák Péter beszélgetése, Debrecen, Líra Könyvesbolt, 2010. szeptember 29.  (Spiró György: Tavaszi tárlat, Magvető, Budapest, 2010.)