Van abban valami diszkrét báj, hogy a magyar könyvesboltokban alig egy hét különbséggel jelent meg a Megsemmisülni (Michel Houellebecq, fordította Tótfalusi Ágnes) és a Feltámadás (Lev Tolszoj, újrafordította Gy. Horváth László). No nem mintha előbbi szereplői nagyon reménykednének az utóbbiban – a javarészt agnosztikus középosztálybeliek és technokraták közt ritka madár a spiritualitás iránti vonzalom. A francia botrányíró pályáját alaposabban ismerőknek inkább az lehet a kérdés: lehet-e a Megsemmisülni Houellebecq feltámadása?

A hírnevét az Elemi részecskékkel megalapozó író karrierje ugyanis, mint főszereplőié oly gyakran, az utóbbi években megrekedni látszik, ezzel pedig mintha csak amerikai alteregója, Bret Easton Ellis sorsát követné: ha sokat írsz a kiégés társadalmáról, a prózád is elfásul. Közös ugyanakkor a két szerző közelmúltjában, hogy mindketten vaskos kötettel kísérelték meg a visszakapaszkodást – mind A szilánkok, mind a Megsemmisülni bőven túllép az 500 oldalon.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Zelei Dávid, 444.hu, 2024. 03. 05.