Az Alkonynapló tétje az öregséggel való szembenézés, aminek azért is nagy a jelentősége, mert az irodalom ritkán reflektál a témára ilyen kendőzetlenül. Oravecz Imre nem idealizálja az időskort, az öregedés nála nem a bölcsességet, a derűt, a nyugalmat jelenti, hanem a felejtést, a hanyatlást, a magányt. A pusztulás nemcsak személyes tapasztalatként jelenik meg, hanem mindenben visszatükröződik: a lerombolt tájban, a kiürülő faluban, a ház fenntartásáért vívott küzdelemben, a test betegségeiben, az elveszített ismerősök, barátok, családtagok emlékében. Közben vannak kérdések, amelyek újra és újra visszatérnek. Mennyi időm van még? Mi lett volna, ha másképp alakul az életem? Ki voltam?

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Forgách Kinga, Es.hu, 2024. 04. 26.