A szövegfolyamból kiemelkednek a történelmi háttérben megrajzolt egyéni sorsok, tragédiák, Jamina és a közeli tanyavilág szociográfiai rajzolata, a lírai hangvételű, vallomásos gondolatok. – A Büszkeség és balítélet pályázatunkra érkezett, közlésre javasolt szövegek közül Szentirmai Mária kritikáját olvashatják Szilasi László Saját élet című kötetéről.

A Saját élet bevezetőjében Szilasi a személyiség és emlékezet kialakulását az ember klónozásának lehetségességével összehasonlítva vizsgálja, mert az emberiség mindent megtesz, amit megtehet. Következtetése szerint ennek az új lénynek üres lesz a feje és a szíve. Ady hitte, hogy minden ember: fenség. Ezt az emberlét-többletet élte át az író, amikor a pápa megérintette bal kezét Castel Gandolfóban. „Egyén voltam, összetéveszthetetlenül egyedi egyén, ezt éreztem abban a lassan táruló teremben.” (227.)

Az egyedi fejről és szívről olvasunk Szilasi önéletrajzi emlékezetfolyamában, családregényében.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szentirmai Mária, Es.hu, 2024. 05. 04.