Kedélyes éberség (Élet és Irodalom)
A csónak billeg, az állam horatiusi hajója évezredek óta viharban hánykódik, ez a „homokóra évada”, az idő a rádióból „csordogál”. Az én határai elmosódnak vagy elfelejtődnek: „Másokból épülök, könnyen felejtem, / hogy meddig vagyok én.” Ennek elsődleges oka talán a természetes kíváncsiság és a feloldódás vágya. A Más cipője talpát című vers a lelki szüzesség („ő még senkivel / nem használta a lelkét”) tartományáról szól, illetve az igazság érzékiségéről és a megfosztásról. A vers ismét meggyőzi az olvasót, hogy Nádasdy az intimitásról kivételes módon tud írni, szépen, tapintatosan, mégis könyörtelenül. […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Csehy Zoltán, Es.hu, 2024. 06. 14. 2024-06-14 12:04:35
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
