A csónak billeg, az állam horatiusi hajója évezredek óta viharban hánykódik, ez a „homokóra évada”, az idő a rádióból „csordogál”. Az én határai elmosódnak vagy elfelejtődnek: „Másokból épülök, könnyen felejtem, / hogy meddig vagyok én.” Ennek elsődleges oka talán a természetes kíváncsiság és a feloldódás vágya. A Más cipője talpát című vers a lelki szüzesség („ő még senkivel / nem használta a lelkét”) tartományáról szól, illetve az igazság érzékiségéről és a megfosztásról.  A vers ismét meggyőzi az olvasót, hogy Nádasdy az intimitásról kivételes módon tud írni, szépen, tapintatosan, mégis könyörtelenül.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csehy Zoltán, Es.hu, 2024. 06. 14.