Szabó Gábor, a mai magyar irodalom (s ezen belül különösen a próza) kiemelkedő elemzője, aki, azt hiszem, elsőként nézett szembe Esterházy nagy művének, a Bevezetés a szépirodalomba című különös könyvének különleges felépítettségével és embertpróbáló bonyolultságával ( a „Te, ez iszkol” című könyvében, 2005), most Krasznahorkai műveinek összetettségét és összeszerkesztettségét vette szemügyre: nem az egyes regények egyedisége és sajátossága érdekli (emiatt minden kritikai jellegű észrevétel megtételétől tartózkodik is!), hanem az: hogyan áll össze a sok és sokféle prózai mű, keletkezési időtől, választott műfajtól és terjedelemtől eltekintve, egy nagy világlátás megjelenésévé.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Margócsy István, Es.hu, 2024. 06. 14.