Interjú Bakos Gyöngyivel (Szófa)

Ahogy a szakma évekkel ezelőtt türelmetlenül várta Bakos Gyöngyi első kötetének megjelenését (Nyolcszáz utca gyalog, 2020, Magvető Kiadó), most ugyanolyan vagy még nagyobb türelmetlenséggel várjuk a másodikat. Garaczi László így jellemezte Bakos Gyöngyi prózáját (litera.hu, 2018. július 22.): „Nem mondanám, hogy szabályos, klasszikus novellák, viszont hibátlanok. Eszköztelenek, fegyelmezettek, pontosak, karakteresek. Semmi locsogás, szépelgés, affektálás, művészkedés.” Bakos Gyöngyivel Nagy Gerzson beszélget.

Nagy Gerzson: A napokban jelenik meg a második köteted, Nixon nem tud lépcsőzni címmel, ismét a Magvető Kiadónál. A novelláskötet tizenhét novellát tartalmaz, ebből nyolcnak egyes szám első személyű, kettőnek egyes szám második személyű, hétnek pedig egyes szám harmadik személyű a narrációja. Nyolc esetben nő, nyolc esetben férfi az elbeszélő, és egy novellánál nem derül ki az elbeszélő neme, bár én nőre tippelek. Miért tizenhét és miért váltogattad ennyire a narrációt?

Bakos Gyöngyi: Nem mértem ki patikamérlegen, hogy mennyi női és mennyi férfi, vagy mennyi egyes szám első személyű narráció legyen a kötetben, ez organikusan alakult így, de utólag engem is meglepett, hogy mennyire egyensúlyba kerültek minden szempontból az elbeszélői nézőpontok. Érdekeltek a különböző fókuszok, különböző élethelyzetek, különböző dinamikák. Az első könyvemnél egy koherens elbeszélői hang fogja össze a széttartó történetszálakat, ott maximálisan a narráción volt a fókusz, hogy hiteles legyen a belső monológ, felismerhető legyen az a nyelv. Körülbelül öt évig dolgoztam azon a köteten, most úgy éreztem, eljött az ideje, hogy kipróbáljam, tudok-e mást csinálni, tudok-e máshogy írni. A más alatt itt gondolok akár más nemre, más korosztályra, más társadalmi helyzetre, más problémákra, de nagyon érdekelt az egyes szám harmadik személyű elbeszélés is, kilépni a számomra biztonságos énelbeszélői szerepből. A tizenhét ideális mennyiségnek tűnt, először csak azt tűztem ki célnak, hogy tizenötnél több legyen, de húsznál kevesebb, végül megállt tizenhétnél.

NG: Mikor jöttél rá, hogy most egy novelláskötetet akarsz írni és nem regényt?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Gerzson, Szofa.eu, 2024. 10. 05.

2024-10-05 11:04:07
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Az alternatív pedagógia útjain
A rendszerváltás a magyar történelem fontos fordulópontja. A több mint harmincévnyi távolság már lehetővé teszi, hogy objektívan tekintsünk rá, de még meghallgathassuk az események alakítóinak...
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ