Interjú Bakos Gyöngyivel (Szófa)

Ahogy a szakma évekkel ezelőtt türelmetlenül várta Bakos Gyöngyi első kötetének megjelenését (Nyolcszáz utca gyalog, 2020, Magvető Kiadó), most ugyanolyan vagy még nagyobb türelmetlenséggel várjuk a másodikat. Garaczi László így jellemezte Bakos Gyöngyi prózáját (litera.hu, 2018. július 22.): „Nem mondanám, hogy szabályos, klasszikus novellák, viszont hibátlanok. Eszköztelenek, fegyelmezettek, pontosak, karakteresek. Semmi locsogás, szépelgés, affektálás, művészkedés.” Bakos Gyöngyivel Nagy Gerzson beszélget.

Nagy Gerzson: A napokban jelenik meg a második köteted, Nixon nem tud lépcsőzni címmel, ismét a Magvető Kiadónál. A novelláskötet tizenhét novellát tartalmaz, ebből nyolcnak egyes szám első személyű, kettőnek egyes szám második személyű, hétnek pedig egyes szám harmadik személyű a narrációja. Nyolc esetben nő, nyolc esetben férfi az elbeszélő, és egy novellánál nem derül ki az elbeszélő neme, bár én nőre tippelek. Miért tizenhét és miért váltogattad ennyire a narrációt?

Bakos Gyöngyi: Nem mértem ki patikamérlegen, hogy mennyi női és mennyi férfi, vagy mennyi egyes szám első személyű narráció legyen a kötetben, ez organikusan alakult így, de utólag engem is meglepett, hogy mennyire egyensúlyba kerültek minden szempontból az elbeszélői nézőpontok. Érdekeltek a különböző fókuszok, különböző élethelyzetek, különböző dinamikák. Az első könyvemnél egy koherens elbeszélői hang fogja össze a széttartó történetszálakat, ott maximálisan a narráción volt a fókusz, hogy hiteles legyen a belső monológ, felismerhető legyen az a nyelv. Körülbelül öt évig dolgoztam azon a köteten, most úgy éreztem, eljött az ideje, hogy kipróbáljam, tudok-e mást csinálni, tudok-e máshogy írni. A más alatt itt gondolok akár más nemre, más korosztályra, más társadalmi helyzetre, más problémákra, de nagyon érdekelt az egyes szám harmadik személyű elbeszélés is, kilépni a számomra biztonságos énelbeszélői szerepből. A tizenhét ideális mennyiségnek tűnt, először csak azt tűztem ki célnak, hogy tizenötnél több legyen, de húsznál kevesebb, végül megállt tizenhétnél.

NG: Mikor jöttél rá, hogy most egy novelláskötetet akarsz írni és nem regényt?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Gerzson, Szofa.eu, 2024. 10. 05.

2024-10-05 11:04:07
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton? Szvoren...
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ