Nagy élmény követni, ahogy egy jelentős író sorra veszi a XX. századi magyar történelem sorsdöntő csomópontjait egymást követő regényeiben, s ezzel, mint már írtam Závada Pál műveiről szólva – egy híres regény, a Deutschstunde címére utalva –, magyarórát ad olvasóinak. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Az író mindig több szálat sodor, de új könyvében, a Pernye és fűben ezt a lehető legegyszerűbben teszi. 1988-89-ben dokumentumfilmet forgatnak a kulákokat vádoló koncepciós gyújtogatási műperekről 1949-50-ben. Ezzel adódik is a két súlyos történelmi szál, a rendszerváltást közvetlenül megelőző időké és a Rákosi-önkényuralomé.

A 80-as években a dokumentumfilmes mozgalom érezte küldetésének, hogy tudósítson arról: mi van és mi volt Magyarországon. Ember Judit magisztrális Pócspetrije (1983) még meg tudta szólítani azokat, akik 1948-ban tanúi és áldozatai voltak a falu tragédiájának, egy rendőr halálának – tisztázatlan körülmények között –, s nyomában a lakosság terrorizálásának. Emlékeim szerint szívbe markoló módon a „kikaptunk” szóval infantilizálták saját végigveretésüket, s a falu megbélyegzése még a film alkotása idején is tapintható volt. A könyv egy készülő tanulmány ürügyén Ember Judit mellett Sára Sándor, a Gulyás-testvérek, Gazdag Gyula, Gyarmathy Lívia, B. Révész László és Schiffer Pál tény- és múltfeltáró filmjeiről is mesél.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Radnóti Sándor, Revizoronline.com, 2024. 12. 18.