Sokféle módon próbálta megfogalmazni magát, egyúttal túlélhetővé tenni a gyerekkorát: a néptánctól kezdve a rockzenén át a különböző szereplési lehetőségekig sok mindenben próbált teljesíteni. Végül író lett, az egyik legnépszerűbb kortárs szerző. Legújabb regénye, az Apám üzent eddigi legszemélyesebb könyve, amelyben egyetlen jelenkori szereplőn kívül mindenki a múltból lép elő. Vajon mi érdekli Grecsó Krisztiánt a mai Magyarországból? Miért volt fontos, hogy hatást gyakoroljon mások életére? És miért gondolja úgy, hogy az emlékek nem történelmi tárházak? Tóth Olivér interjúja.

Kertész Imre, amikor egyszer azt kérdezték tőle, miért és hogyan lett író, azt a választ adta, hogy egy misztikus pillanatnak köszönhetően, amely során felismerte feladatát, és azt ki is adta saját maga számára – tehát semmiképpen sem reális eseménynek a hatására lett íróvá.

Sokféle módon próbáltam megfogalmazni és pozícionálni magamat, egyúttal túlélhetővé tenni a gyerekkoromat. Szerettem volna megfelelni az elvárásoknak, elsősorban az apáménak, aki a legkülönbözőbb módokon lázadt a környezete ellen. Fűtötte egy belső feszültség: úgy érezte, mi, Grecsók valamilyen módon mások vagyunk, mint a közegünk tagjai. Rémülten, szinte már kényszeresen igyekeztem kreatív helyzeteket teremteni: a néptánctól kezdve a rockzenén át a különböző szereplési lehetőségekig sok mindenben megpróbáltam teljesíteni. Olyannyira nagy volt a nyomás rajtunk, hogy az azóta táncművésszé lett testvérem már tízéves kora körül az általános iskola vezetése elé terjesztette, hogy szeretné megtartani az első önálló estjét. Ebben a korban az adottságokat még felismerni is nehéz, nem hogy működtetni, fejleszteni, tehetséggé formálni, és akkor a motiváltság megőrzéséről nem is beszéltem. A mai napig azt gondolom, hogy nincsenek túl jó írói adottságaim, viszont azt a keveset, ami megadatott, megpróbálom jól használni.

Azt írod a közelmúltban megjelent Apám üzent című könyvedben, hogy apád „bizonyos dolgokban teljesen másnak hitte magát, mint amilyen valójában volt”. Mennyire volt ez rád is jellemző?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tóth Olivér, Remind.hu, 2025. 02. 16.