![]() Gördíteni valamit a felejtés útjába - Fekete Vincével az apokalipszis gyönyörűségéről (Nepszava.hu)
(kiadvány: Gyönyörű apokalipszis)
Művészete klasszikus, intellektuális költészet, amely sokszor a játékos, ironikus beszédet sem nélkülözi. Nem véletlen, hogy Fekete Vincét sokan nemzedéke egyik meghatározó költőjének tartják. A Gyönyörű apokalipszis című legújabb, gondosan felépített szerkezetű, 100+2 versből álló kötetében valóban tágas univerzumot járhat be az olvasó: az erdélyi tájaktól a kozmoszig, a kallódó emberi sorsoktól a személyesebb, a gyász és a betegség feldolgozásáig számos témát megjelenítenek a versek. A költővel a kortárs erdélyi irodalomtól a prímszámokon át a különös címig szőttük a beszélgetés fonalát. Az új könyve mintha szintézise lenne az utóbbi évek köteteinek. Egyszerre van meg benne a Vargaváros topográfiája, tájköltészete, a Szárnyvonal szerelmi szála és a Halálgyakorlatok mitologikus, az elmúlást és a testet középpontba állító költészete. Mennyire dolgoztak önben a korábbi szövegek? Bizonyos szempontból akár szintézisnek is mondhatjuk, hiszen ebben az új könyvben rekapituláltam majdhogynem mindent, ami engem foglalkoztatott, ami fontos volt számomra az eddigi köteteimben. De nemcsak az utolsó három könyv beszédmódjai, narratívái szerepelnek itt hangsúlyosan, hanem a korábbi, Erdélyben megjelent könyvekéi úgyszintén tovább sodródnak, szálazódnak, hömpölyögnek, így a Piros autó lábnyomai, a Védett vidék és a Vak visszhang című kötetek hangjai is. Azt gondolom, hogy minden mű, minden egyes vers és minden kötet az előzőt folytatja valamiképp. Ráépül, továbbírja, kiegészíti, még ha gyökeresen más perspektívából teszi is mindezt. Hiszen állandó külső és belső viszonyítási pontokat keresel mind a világhoz, mind a másikhoz, mind pedig saját magadhoz. És a keresés, a kaleidoszkóp forgatása közben mindig más és más minta alakul ki, ám a sok színes szilánk, az életanyag mindig ugyanaz marad. Sok szöveg foglalkozik újra a szülőföldjével, ebben is rímel a Vargavárosra, ugyanakkor az „erdélyiséggel” kapcsolatban érzek némi iróniát, távolságtartást. Korábban azt mondta egy interjúban: „Erdély mítosza, történelme és jelenvalósága […] egy időben teher és ajándék. Hol egyik, hol a másik.” Most épp melyiken van a hangsúly: teher vagy ajándék? […] A válasz és a teljes cikk itt olvasható » Forrás: Gaborják Ádám, Nepszava.hu, 2025. 03. 01. 2025-03-01 13:33:05
|
![]() |
|