Viszonylag kevés, negyvennyolc vers van a kötetben, A maradás szégyene mégis nagy ívet jár be: majdnem egy egész évszázadot ölelnek fel a ciklusok, amelyekben a mikro- és a makrotörténelem egymásra íródik. Diktatúráról diktatúráig vezetnek el minket a versek, személyes sorsokon, családi történeteken, egy szerelmen és egy feldolgozhatatlan tragédián keresztül. Annie Ernaux Évek című könyvét idézte számomra ez a nagyívű, mégis töredékes elbeszélési mód. Mindkét mű a 30-as, 40-es évektől indul és a napjainkig vezeti az olvasót, a gyerekkortól az időskorig, mindkettő számvetés és leltármunka, az elmúlt, elveszített dolgok megragadásának kísérlete.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Forgách Kinga, Es.hu, 2025. 07. 04.