Június elején mutatták be Kiss Tibor Noé legújabb regényét, melyben egy haláleset következtében súlyos múltbeli traumák kerülnek felszínre, miközben a háttérben szüntelenül lüktet a táj. A megjelenés apropóján honvágyról, személyességről és erőszakról beszélgettünk a szerzővel, de nem kerültük ki a transzneműség témáját sem.

Kiss Tibor Noé 2010-ben került be az irodalmi köztudatba, amikor debütáló regényében megírta saját transzneműségének történetét. Az Inkognitó (itt beszélgettünk róla) megjelenése óta eltelt 15 évben három könyve látott napvilágot, melyek lazán kapcsolódnak is egymáshoz. A legújabb, az Olvadás narrátora egy korábban szociális munkásként dolgozó harmincas nő, aki nagyanyja temetésére készül, míg kulturális antropológus férje Szibériában kutat. Miközben a hullámzó táj körülöleli az egymástól távol lévő főszereplőket, a mindennapokat lezártnak hitt sérelmek és tragikus halálesetek árnyékolják be. A kötet már a hét könyve is volt nálunk, itt pedig mutattunk egy részletet.

Nem titok, hogy 2022 óta nem Magyarországon élsz. Hogyan változott meg az életed? Milyen hatással volt a munkádra a költözés?

Röviden összefoglalva: ha nem költöztem volna külföldre, akkor valószínűleg nem tudtam volna megírni ezt a könyvet. 2021 körül kezdtem el dolgozni az első vázlatokon, de ekkor kapcsolt turbófokozatba a transztematika propagandaeszközként való felhasználása, amiben nekem egy darabig fontos szerepet szántak. Vagy legalábbis megpróbálták.

Ez megtörte az életem addigi menetét, és képtelen voltam a regényírásra koncentrálni.

Az utolsó löket 2022 januárjában érkezett. Azt a viszonylag üres hónapot végre a regénynek akartam szentelni, ehelyett jött egy újabb hulláma annak, hogy én transzpropagandista vagyok, és az összes energiám arra ment el, hogy valahogy talpon maradjak. Írni akkor sem tudtam.

Abban az évben költöztél Szlovéniába, de ha jól sejtem, már egy ideje érett a döntés…

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bakó Sára, Konyvesmagazin.hu, 2025. 06. 20.