Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, akit nemcsak bravúros nyelvi leleményei, de a lapokon megelevenedő karakterei, a legkülönfélébb zsánerek keverése és az abszurd humora miatt is szeretünk olvasni. A Kossuth- és József Attila-díjas szerzővel nemrég megjelent drámakötete, a Mauzóleum kapcsán beszélgettünk arról, hogy vajon olvasunk-e még drámákat, mennyire ragaszkodik a karaktereihez, és mi volt az első Budapest-élménye.

We Love Budapest: A most megjelent drámakötetben hat színművet találunk, köztük a jól ismert Ibusárt és a címadó Mauzóleumot is. Mi alapján válogatta össze pont ezeket a darabokat?

Parti Nagy Lajos: Tulajdonképpen ez az a hat dráma (Ibusár, Gézcsók, Mauzóleum, Bivalyszuflé, Az élet sója, Hulahop – a szerk.), amit leginkább sajátnak mondok, szóval a legkevésbé átirat. Úgy is mondhatnám: a copyrightja elég vitathatatlan. Abban az időszakban, amikor sokat dolgoztam színházaknak, kisebb-nagyobb mértékben átiratokat írtam, ami elég tág kategória. Sokszor az volt a felkérés lényege, hogy csináljak a darabból – legyen klasszikus vagy kortárs fordítás – egy ütősebb magyar verziót. Olyanfajta munka volt ez, mint amikor a rendező az alapkorpuszból elkészíti a maga rendezői példányát, én megcsináltam belőle a magam írói példányát, amit használt a színház. Ez a hat darab vagy szövegkönyv szinte magától összeállt. Azt hiszem, olvasmányként is, persze kérdés, ki az, aki egy ilyen vastag drámakötetet egyvégtében végigolvas. Nekem igen érdekes élmény volt – huszonkét év telt el az első és az utolsó darab között.

WLB: Mennyire olvasunk ma még egyáltalán drámákat, ha színházban is megnézhetjük az egyes darabokat?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

<p>Forrás: Fürdős Zsanett, Welovebudapest.com, 2025. 06. 11.</p>