A fehér borítón megfeneklett hajó. Szétfolyó, kifakuló körvonalak. Vitorláit vesztett kétárbocos. Roncsolt, süllyedésre ítélt, törékeny lélekvesztővé lett bárka. Nem találni hozzá a távolságot. Nem tudni, közel, vagy távol van. Határtalan térben vesztegel, megfenekletten. Nincs körülötte, nincs alatta. Nincs fölötte, nincs mögötte. Akárha a köd birodalmába vetődötten, kikötőt immáron sosem remélőn, tépett méltósággal várná, sodorja magával végleg a semmi sodra.